Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 173 ellátása stb.) mellett néhány esetben munkájuk nehézségei is szóba kerültek. Ezen válaszokból árnyaltabb képet kaphatunk, például Szabolcs vármegye Szamosközi járásának sebészétől, Klajsens Antaltól, aki a szegény és gazdag betegek kezeléséről megjegyzi: „3. Az szegénységiül soha nem kértem, nem is lehet, főképen házi orvosságokká! szoktam őket orvosolni 4. Az Kiknek nagyobb tehetségek volna igen igen ritkán esik az meg hogy ők többet adnanak mind amenyit megérdemel az Chyrurgus.”9" A felsőbányái Krupnyik János például saját pénzén vett gyógyszerekkel látta el a városi kórház betegeit, de nem tudja, hogy erre köteles-e, vagy kap-e valamilyen térítést érte. A válaszokból látni, pár év alatt milyen összetett lelt a sebészek feladatköre: nem csak a sebészi betegségek kezelésével voltak megbízva, jártasnak kellett lenniük szülészetben és állatorvoslásban is, emellett törvényszéki munkájuk is volt (gyanús haláleseteknél boncolás és szakvélemény írása), hozzájuk tartozott az elsősegélynyújtás és mentés is (konkrétan a vízbefúlást, fagyási, ájulást említik). A belső betegségek kezelésében néhány chyrurgus bizonytalan volt a Generale Normativumban is kimondott szigorításnak köszönhetően (Krupnyik János például orvos nélkül nem mert hozzálátni ilyen kórok kezeléséhez, amire az egyetemen esküt is tett, miközben főorvosa szerint épp az egyetemi végzettség jogosítja fel ilyesmire).’12 A házipatika használata sem mindig felelt meg az előírásoknak: noha a sebész csak abban az esetben adhatott volna betegeinek saját orvosságaiból, ha a környéken nincs gyógyszertár, néha kivételt kellett tenniük. A nagybányai járás sebésze, Bakk Ferenc arról számolt be, hogy az általa ellátandó románoknak nem tudja a patikából szerzett szereket beadni, mert azok iszonyodnak tőle, így kezelés esetén kénytelen a saját orvosságait használni (amiket többnyire a nagybányai és szatmári patikákban vásárol).91' A vármegyéknek gondoskodni kellett a járási sebészek ellátásáról megfelelő eszközökkel (és nem csak a sebésziekkel). 1786-ban a Helytartótanács összeíratta Leeber bécsi professzorral, majd Stáhly Györggyel a sebészek számára szükséges eszközök listáját, amit megküldték a helyhatóságoknak azzal a kívánalommal, hogy minden seborvos rendelkezzen ilyenekkel. Stáhly öt csoportra osztotta ezt a készletet: a trepanáció, amputá- ció, szülészet és boncolás eszközei, valamint vegyes eszközök, ide tartoztak a különböző tűk, szondák, katéterek, fogók, trokárok, lanzetle-k.911 * 913 914 A Helytartótanács 1788 szeptemberében meghagyta a vármegyéknek, hogy az állatorvosi vizsgát telt sebészeknek adjanak 29 forint 54 krajcárt állatorvosi eszközök beszerzésére.91’’ Egy 1789. szeptemberi rendelet szerint viszont a sebészeknek önköltségen kelleti beszerezniük az alapvető műszereket, s a vármegye, város csak a drágább, komplikáltabb beavatkozásokhoz szükséges eszközökről gondoskodott.916 Mivel a vármegyéknek nem volt pénze arra, hogy a költséges eszközöket mindegyiküknek elkészíttesse, ezért általában a komolyabb beavatkozásokhoz (amputáció, 911 Jellemző a sebészek jelentéseire, hogy a nyclvrcndclct ellenére a nem német anyanyelvűek egyáltalán nem törekednek írásaik hivatalos nyelven történő fogalmazására, miközben néhány németül nem tudó főorvosnál ez kifejezetten Iclkiismcrctfurdalást okoz. MNL OL C 66 1789 F. I. pos. 35. föl. .339. Krajscns Antal szamosközi járási sebész jelentése (1788. augusztus 17.) 9,2MNL OL C 66 1789 F. I. pos. .35. tol. 333-334. Krupnyik János felsőbányái seborvos jelentése (1788. december 31., 13. melléklel) 913 . .mivel azon vad természetű oláhok, mijjenek Processusomban, tudni illik az Avasban is találtatnak, nagyon iszonyodnak az Paticabeli orvosságoktól, és telyességgel euralni sem lehet.” MNL OL C 66 1789 F. 1. pos. 35. föl. 338a. Bakk Ferenc nagybányai járási sebész jelentése (1788. október 14.) 9i4Linzbaui;r 1/111. 249-251. cs 336-337. (975. és 1046. ssz.), lásd 16. melléklet 9I5A rendeletét megismételték 1789 novemberében. I.inziíai.i k 1/111. 586. (1258. ssz.), MOH IV. 212. (647. ssz.) 9I6Linzbauer l/lll. 565. (1245. ssz.)
