Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
172 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig erstellet daraus, daß die zum Verderben des Publicums nicht zur Erhaltung angestellet sein.” Miután Vitmant nem először intette meg, javasolta, hogy kettőjüket cseréljék le két alkalmas, egyetemi vizsgát tett sebészre, akik jártasak a szülészetben és állatorvoslásban is.907 * Az egyetemi vizsgát nem tett, de alkalmazott sebészeket vagy vizsgára kötelezte, vagy lemondásra — ezt azonban nem mindig tartottak be. Egy példa: a Bars vármegyei Georgius Löwöt már 1789-ben vizsgára kötelezte Vezza, de nem történt változás, 1791-ben is a vármegye fizetett sebészei között találjuk, holott oklevelet nem szerzett még akkor sem („Testimonia nulla habet, nec ex Chyrurgia, nec ex Obstetritia, nec ex Veterinaria iteratis vicibus stringebatur ad subeundum Examen, séd semper renuebat.”). Vezza ezt ismét szóvá tette, de a Helytartótanács, reménytelennek látva a helyzetet, végül csak a másik le nem vizsgázott sebészt, Gáli Györgyöt kötelezte három hónapon belüli oklevélszerzésre (neki ráadásul volt sebészmesteri diplomája, „csak” a szülészi és állatorvosi hiányzott). 90S Egész pontosan: Vezza elkészítette a szakvéleményt, amit az ügyosztály általában elfogadott és válaszként megküldött. Néhány vármegyét az egyetemi oklevél sem nyugtatott meg. Heves- és Külső-Szolnok vármegye például arról panaszkodott, hogy számtalan sebész található náluk, aki Pesten szerzett diplomát, mégsem jártas eléggé mesterségében, ezért kérték a Helytartótanácsot, hogy az oklevél kiadása előtt jobban ellenőrizzék le őket, és csak a tapasztaltaknak adjanak diplomát. A Helytartótanács válaszában kénytelen volt megnyugtani őket, hogy az egyetemről csak a megfelelő ismeretek birtokában lévő sebészek kerülnek ki.909 Az 1790-es évekbre a listák egyszerűsödtek, általában csak a fizetett személyeket tüntették fel rajta, és ott is csak legszükségesebb adataikkal (név, diplomaszerzés helye és ideje, bére és lakhelye, esetleg felvétel ideje). Az 1820-as, 1840-es évekre, amikor már egyértelműen csak egyetemi oklevél megszerzése után kezdhettek praktizálni, ezek a jelentések a vármegye, város területén élő orvosok, sebészek, bábák és patikusok sematikus listájává változtak (egy-két kivételtől eltekintve el is tűnt a „conduite”, azaz a magatartást jellemző rovat). A Generale Normativum és az egyetemi képzés általános elfogadottá válása előtti időszak volt a 18. század vége. Jó példát ad erre Zágráb vármegye 1789-es jelentése. A vármegye négy felfogadott sebésze közül „csak” a 27 éves Josephus Schittich szorgalmával és tudásával volt gond, munkáját közepesre értékelték. A vármegye és Zágráb városában ugyanakkor számtalan sebész és borbély élt, akik az új előírások ellenére nem engedelmeskedtek az orvosoknak, és ezzel számtalan bajt okoztak: ha beteghez hívták őket, nem mentek, csak két-három nap múlva, mialatt az illető már elhalálozott, ha az orvos érvágást rendelt el a lábon, ők a karon hajtották azt végre, vagy végre sem hajtották, mondván, nem szerencsés az adott nap ehhez, és máskor is teljesen mást kúrát végeztek a betegen, mint amil az orvos előírt. Ezzel nem csak a betegnek, de az orvoslásnak (és az igazi sebészeknek) is nagy kárt okoztak.910 1788-ban a Helytartótanács tizennégypontos kérdőívet küldött ki az alkalmazott sebészek számára, melyben munkájuk körülményeiről kellett referálniuk. Az általánosabb válaszok (így a betegek segítése minden körülmények között, gazdag-szegény egyforma 907MNL OL C 66 1789 F. 1. pos. 74. Vezza Gábor szakvéleménye (1789. április 2.) ,08MNL OL C 66 1789 F. 1. pos. 109. Vezza Gábor szakvéleménye (1789. augusztus 7.) és 1791 F. 1. pos. 106. Hars vármegye jelentése a Helytartótanácsnak (1791. július 30.), pos. 110. Vezza szakvéleménye (1791. augusztus 22.) cs pos. 111. a Helytartótanács válasza Bars vármegyének (1791. augusztus 26.) 909MNL OL C 66 1791 F. I.pos. 160. Heves és Külső-Szolnok vármegye levele (1791. szeptember 23.) és pos. 161. a Helytartótanács válasza (1791. november 16.) 919MIML OL C 66 1789 F. 1. pos. 41. Zágráb vármegye a Helytartótanácsnak (1789. február 1.)
