Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 171 valamint az egyetemi képzés segítségével, a sebészek valóban csak az egészségüggyel foglalkozhattak, s hosszabb távon - ahogy egész Európában megkezdődött a sebészi és orvosi hivatás közeledése egymáshoz. Az 1784 novemberétől 1785 márciusáig beérkezeti jelentések alapján Magyarországon 1784-ben 31 vármegyében és a kiváltságolt területeken 246 első osztályú (tehát vizsgázott), valamint 393 másodosztályú sebész működött.904 A 28 szabad királyi városban 94 első- és 66 másodosztályba tartozó sebészt találunk. A Helytartótanács által nem létezőnek tekintett harmadik osztályba soroltak 72 személyt a vármegyékben és hármat a szabad királyi városokban. Összesítve tehát Magyarországon 1784-ben hozzávetőlegesen 340 első- és 359 másodosztályba tartozó sebész dolgozott. A harmadik osztály ebből a szempontbői nem fontos, hiszen ők gyógyító munkát nem végezhettek. Ez a statisztika azonban több okból nem lehet teljes. Egyrészt nem minden vármegye küldte el ebben az évben a jelentését, másrészt ha elküldték, előfordult, hogy nem klasszifikál- ták az adott személyeket. Például Árva vármegye négy seborvosa közül háromról csak annyit tudunk meg, hogy járási sebészek. Ez azonban nem feltétlen jelenti azt, hogy elsőosztályú sebészek lettek volna, vagy egyetemen tanultak volna, hiszen Heves- és Külső-Szolnok egyik kerületi sebésze, Franciscus Witman úgy lett kerületi sebész, hogy nem vizsgázott le egy egyetmen sem. Érdekességképpen viszont a listán be sincs sorolva, míg a másik kerületi sebésznél, Antonius Komerlingnél, aki szintén nem telt egyetemi vizsgát, a classificatiós résznél az osztály helyett csak annyi megjegyzést tesznek, hogy „districitualis chyrurgus”, vagyis kerülik a konkrét válaszadást.905 Azonban ha több év beérkezett anyagát vizsgáljuk, teljesebb képet kaphatunk. Az 1783/4. és 1785/6 évi felmérések szerint Magyarországon ekkor 344 első osztályú sebész és 522 másodosztályú borbély-sebész vagy sebészözvegy működött. A felmérés nem teljesen pontos, mert az ország egészét csak megközelítően fedi le, egy-két vármegye nem küldött be ekkor jelentést, vagy nem maradt az fenn a Helytartótanács iratanyagában. Eszerint országos átlagban hozzávetőlegesen 7471 főre jutott egy borbély-sebész, de mindössze 18808 főre esett egy egyetemei végzett seborvos.906 Ez az arány azonban országosan nagy eltéréseket mutat, hiszen amíg Esztergom vármegyében és városban mindösszesen 5 első- és 12 másodosztályú sebész élt, a Kiskunságban 2 első- és 5 másodosztályú seborvos praktizált, Ung vármegyében csak egy másodosztályú borbély, addig Sopron vármegyében és városban 28 első- és 18 másodosztályú sebésszel, Nyitra vármegyében pedig 29 első- és 9 másodosztályúval találkozunk. A 11. József által bevezetett éves hatósági összeírások rendszeressé váltak és egészen 1848-ig küldözgették a vármegyék és szabad királyi városok, kiváltságolt kerületek a Helytartótanácsba azokat. A későbbi viszonyok elemzéséhez néhány év kimutatásaiból vettünk mintát. Az első években, II. József idején kifejezetten erős kontrollt jelentett ezen jelentések beküldése, részben a feladat újdonsága, részben a megadandó információk sokasága miatt. Az 1790-ig beküldött összeírásokat sok esetben egyedül nézte át és véleményezte az ország főorvosa, Vezza Gábor. Ekkor a kimutatások egyik célja a nem kompetens (például megfelelő bizonyítvánnyal nem rendelkező) személyek kiszűrése is volt. Így 1789- ben a Pesti Kerületnek írt válaszában lesújtó véleménnyel van Heves- és Külső-Szolnok vármegye két sebészéről, Vitmanról és Alegerről: „...wenn jemand Sachkundiger ihre Berichte durchliest, wenn ihre Ordination aufmerksam in Betrachtung gezohen wird, so 904A statisztika alapja: MNL OL C 66 1783/4 1. 85. ésMNL OL C 66 1785 F. I. 905MNLOLC66 1785 F. I.pos. 158. (Heves- és Külső-Szolnok vármegye) ós pos. 194. (Árva vármegye) 906Badcnbcn például 9000 főre esett egy sebész a 18. század végen. Loetz 1993. 172.
