Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
170 VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig és még Nagybányán is voll egy morvaországi sebész.894 A vándorlás az országon belül is nagyarányúnak mondható. Megszokott volt, hogy valaki a szülőhelyéről a szomszédos megyébe költözött, de megfigyelhető távolabbi vidékeken való letelepedés is. Győr városában 1785-ben nyolc sebész működött, közülük egy-egy tiroli és sziléziai, valamint csongrádi, komáromi, szolnoki és veszprémi volt, s csak ketten számítottak tősgyökeres győrinek.895 Ugyanígy Debrecenben is élt győri, komáromi, erdélyi, zempléni születésű seborvos.896 Egy sebészt alkalmazott a vármegye vagy a város, fizetést azonban kevesen kaptak, azaz a század közepi viszonyok nem nagyon változtak. Újvidéken a sebészeket egy kivétellel a grémium897 fogadta fel, de fizetést csak a tanács által megbízott, egyetemi vizsgát nem tett Xaverius Magg kapott, mégpedig 100 forintot.898 Szintén 100 forint volt a fizetése Kassán Kiss-Vitzay Józsefnek.899 Selmecbányán Georg Faulhauer a várostól nem kapott semmit, míg a Bányavárosi Kamarától 500 forint járt neki, a Selmechez tartozó Hodrusbányán Matthias Fleischer a várostól csak 20 forintot, az előbb említett kamarától viszont 200 forintot kapott.900 Győrben a tanács nem volt ennyire bőkezű: megbízottjuk, Joseph Frankenberg 50 forintért dolgozott a városnak.901 A sebészek többségének tehát magának kellett a megélhetéséről gondoskodnia. Összehasonlításképpen: 1784-től az orvosi karon a rendes tanárok fizetése évi 1200, a rendkívülieké 600, a senioroké kétszáz, a tanársegédeké száz forint volt. Az évi 200 forint nem túl magasnak, az ötven forint pedig kifejezetten alacsonynak mondható, hiszen a tanársegédek fizetését Trnka Vencel révén sikerült 1787-ben százötven forintra emelni, ami még mindig kevésnek számít, ha figyelembe vesszük, hogy a bécsi sebészeti akadémián, a Josephinumban ugyanezért a munkáért kétszáz forintot adtak.902 Egy chyrurgus az egyszerű betegellátáson kívül sokmindennel foglalkozhatott, amivel pénzt kereshetett. Esztergom vármegyében Conradus Pikl börtönorvosként kereste kenyerét, míg Esztergom városában Franciscus Dili harminc forintot, a győri Magyarosi Ferenc és Tóth István 1785-ben húsz-húsz forintot kapott a várostól, hogy halottkémek legyenek.903 A 18. század első felében Magyarországon a sebészet elsősorban céhes keretek közt működő mesterséget jelentett, amit egy zárt, kiváltságolt réteg végezhetett. Ök azonban nem voltak sem eléggé képzettek, sem elegen az országban, különösen ha a gyakori és hatalmas méreteket öltő járványokra gondolunk. A század második felére ezért az uralkodók számára egyre sürgetőbb feladattá vált egy olyan (hazai) orvosi- és sebészréteg kialakítása, amely elég felkészült ahhoz, hogy egy járvány például ne jelentsen országos katasztrófát a lakosságnak, s hogy egy ilyen járvány, amennyire ez lehetséges, ne terjedjen tovább. Ezzel járt a sebészek, mint gyógyítók és a borbélyok különválása, s ezáltal, 894MNL OL C 66 1785/6 F. 56. pos. 66. 895MNL OL C 66 1785/6 F. 56. pos. 146. 896MNL OL C 66 1785/6 F. 56. pos. 173. 897 A sebészeti grémiumok létrehozását a Generale Normativum 1773. évi kiegészítése rendelte cl a tartomány vagy ország minden körzetében, ahol ilyenek még nem voltak, a protomcdicus bevonásával kellett ezeket megalakítani. A grémiumba a kerület minden seborvosa köteles volt belépni. 89SMNL OL C 66 1785 F. I. pos. 82. 899MNL OL C 66 Nr. 100. 1785 F. 1. 1785 900MNL OL C 66 1785/6 F. 56. pos. 115. 901 MNL OL C 66 1785/6 F. 56. pos. 146. 902Győry, 1936. 131-132. 903 MNL OL C 66 1785 F. 1. pos. 35. (Esztergom megye) cs MNL OL C 66 1785/6 F. 56. pos. 146. (Győr) és MNL OL C 66 1785/6 F. 56. pos. 57. (Esztergom város)
