Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 169 része szolgált valamilyen hadseregben. Joannes Moisiskovicz két seregben összesen 29 évet töltött le, Franciscus Specius négy évig egy bajor katonai egységnél és hét évig a Habsburg Birodalom egyik csapatánál, Wenczeslaus Fiala pedig egy éven át Bécsben, a katonakórházban gyakornokoskodott.889 Nem csak a céhek törvényeiből adódóan, hanem a hadsereg által biztosított lehetőségek miatt a legtöbb sebész akár több évtizeden keresztül vándoréletmódot folytatott, amíg legalábbis nem talált olyan helyet, ahol úgy gondolta, nyugodtan letelepedhet. Ez a vándorlás lehetett Magyarországon belüli, de jöhettek a Habsburg Birodalom többi részéről is sebészek. Ez a jelenség a sebésztársadalmon belüli ellentétek kiéleződését hozta magával: egyrészt egy adott város céhe neheztelt egy olyan jövevényre, aki máshol (akár egyetemen) szerzett bizonyítványával az ő konkurensükké vált, másrészt ez az ellentét ölthetetl nemzeti színeket, sőt, ez a kellő jelentkezhetett együtt is. Békés vármegyében890 volt külföldről és az ország másik feléről odakerült sebész is. A cseh származású Joannes Kécs (Kees) Prágában kezdett tanulni, a Bécsi Egyetemen vizsgázott le, majd a Károlyi-ezredben kezdett szolgálni, ezek után telepedett le Gyulán, ahol a kimutatás elkészítésének idején már tizenhat éve élt, s a vármegyétől évi 200 forintot kapott fizetségül. Pozsonyból költözött át Gyomára a fiatal, harmincéves Fraciscus Wurm, aki Budán tanult s ott szerzett diplomát is. Dolgozott a Károlyi-féle és a Württemberg! ezredben is beosztott chirurgusként, négy évvel korábban költözött Gyomára s szintén évi 200 forintot kapott fizetségül a vármegyétől. Ha még Békés megye is vonzotta más vidékek szülötteit, ez méginkább elmondható az ország nyugati határvidékére (Pozsony, Nyitra, Sopron). Nyitra vármegyében állapodott meg a bajor Antonius Lindenmaier: szintén szolgált hadseregben hét évig, a Batthyány-ezredben. Egyetemi vizsgál tett Bécsben, de ugyanakkor a főorvos is levizsgáztatta. Ugyanebben a vármegyében Teplicen a Pozsony vármegyéből származó Michael Kralik Győrben inaskodott és Bécsben tett vizsgát, majd néhány évig Ferdinánd főherceg ezredében szolgált felcserként, ezután költözött Vágújhelyre. 1774-ben tett Nagyszombatban vizsgát, 1778- tól nevezték kijárási sebésszé.891 Egy átlagos 18. századi sebész tehát mozgalmas életre számíhatott, hiszen hacsak nem egy olyan városból származott, ahol ez biztosítva volt még tanulmányai elvégzése céljából is máshova kellett mennie. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lettek volna olyan helyi sebészek, akik ne a szülővárosukban praktizáltak volna. A korábbi, például az 1747-es összeírással892 összehasonlítva megvizsgálhatjuk, hol volt viszonylag állandó a sebészek létszáma és mely terület vonzotta a leginkább őket. A szabad királyi városok ebből a szempontbői kevésbé megbízható adatokat nyújtanak, hiszen itt a létszámot nagyban befolyásolhatták a céhek előírásai, mint a debreceni sebészek esetében. A vármegyéket vizsgálva azonban kiderül, hogy a közel negyven év alatt leginkább Baranya-, Veszprém-, Moson- és Nyitra vármegyében nőtt a sebészek létszáma. Ez azonban nem jelentette azt, hogy egy külföldről származó sebész csak az ország nyugati részéig jutott volna. 1785-ben Csanád vármegyében hat sebész volt, közülük négyről tudjuk pontosan, honnan származtak. Ketten Bihar vármegyéből, míg Makó mezővárosban egy-egy Szász-, illetve Bajorországból letelepült chirurgus működött,893 889MNL OL C 66 1785 F. I. pos. 104. 890 M N L OL C 66 1785 F. I. pos. 76. (1785. január 27.) ós pos. 151. (1785. február 28.): Az első jelentésben Kécsnek, a másodikban Kecs-nek nevezik. 891 MNL OL C 66 1785 F. 1. pos. 117. 892 Demkó 1894. 504-505. 892 MNL OL C 66 1785/6 F. 56. pos. 231.
