Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
160 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig sebb bére szintén 6 forint volt (Körmöcbánya, 1763 és 1767), a legmagasabb pedig 200 forint (Árva vármegye, 1765). Az átlagfizetés azonban itt nem sokat árulna el, mert az ő esetükben legnagyobb az ingadozás. A vármegye és városok fizetéséhez képest a kamarai vagy egyes uradalmak alkalmazottai nagyobb juttatásokban részesültek. Míg Körmöcbányán az egyik sebész 6 forinot kapott a várostól, addig a bányakamarától a másik 300 forinot (1767). Nyitra vármegye főorvosának 1768-ban 150 forintot adott Szakolca városa és 500-at az uradalom. Ahogy az a táblázatból is látható, a díjazás meglehetősen változatos képet mutat, amit a vármegye vagy város anyagi lehetőségei nagyban befolyásoltak. Bakabánya például még 1769-ben is azzal mentegetőzik, amiért nincs főorvosuk, hogy lakóik szegények, és amúgy is ahhoz vannak hozzászokva, hogy maguk kezelik bajaikat, végszükség esetén pedig felkeresik a Selmecbányái vagy lévai orvost. A bakabányai lakosok és gyógyítók viszonya a többi jelentés alapján tipikusnak mondható. 824 A szegény, rossz éghajlatú vidékekre nemcsak orvost, de sebészt is nehezen találtak. 1757 szeptemberében Valentin Kehm halálával megürült a becskereki sebészi állás, amelyre egyéb jelentkezők közül még abban a hónapban az akkor Máramaros vármegyében járánysebészként szolgáló Litomiczyt nevezték ki. Litomiczky azonban még 1758 februárjában sem foglalta el helyét, s hosszas kutatás után Szlavóniában bukkantak rá.825 A különösen szegény vidékekre orvosdoktorok eleve nem mentek, itt csak a borbély-sebészektől kérhettek segítséget a betegek, a hajdúböszörményiek ki is nyilvánították negatív véleményüket az ilyen orvosokról: „hogy Grémiumunkban Doctorok Nincsenek ennek az az oka, hogy az illy étén Caracterbéli szemellyek eleitül fogva által latiak ászt hogy ami Szegény Lakossaink között /: kik közül sokaknak még csak a' mindennapi kenyere sintsen nem subsistalhatnának annyival inkább.” A Jász-Kun Kerület és a Hajdú Kerület annyira szegény volt, hogy még patikát se tudtak fenntartani, a lakosok Tokajba vagy Debrecenbe mentek orvosságért. A Jász Kerületben ekkor hét-, Kis- és Nagykunságban négy-négy sebész élt, utóbbi körzetben még volt egy orvosdoktor is 1765-ben - bár nem biztos, hogy valóban megvolt a doktori végzettsége az illetőnek, amennyiben azonos az 1767-es jelentés kisújszállási Szikszai „medicusszal”, aki egyetemi diplomát nem szerzett, csak tizenkét évi vándorlása során óriási tapasztalatra tett szert Lengyel- és Morvaországban, Bécsben, Pozsonyban, Debrecenben.826 Az orvoshiány másik oka a lakosok bizalmatlansága volt, ami sokszor elriasztotta a doktorokat a letelepedéstől. Szabolcs vármegye lakosai például úgy féltek az orvostól, mint a haláltól: „...hi [ti. incolae nostri], Medicum aeque, ac mortem abhorreant...”.827 Még a 19. század közepén is azt olvashatjuk, hogy az orvosokban nem bízik a parasztság. Az orosházi Vámosy doktor 1844-es tudósítása szerint a nép jól bírja a betegségeket, és általában csak akkor fordul orvoshoz, amikor már nagy a baj, de akkor is jellemzően nem gyerekek, hanem idősek esetében. Egy orvosnak még azt is nehéz kiszedni belőlük, hogy mi a bajuk.828 Bizonyos helyeken a vármegyének, városnak sem volt elég pénze több orvosi személy fenntartására. Trencsén város főorvosa 1765-ben a vármegyétől kapott 30 forintot 824MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 1. Bakabánya jelentése (1769. július 8.) 8251757. szeptember 8-i, 1758. február 4-i cs 1758. április 15-i jelentések. ÖStA Hofkammerarchiv, Banatcr Akten Nr. 182. 826MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 1. Hajdúböszörmény jelentése (1763. december 13.) - a Jász-Kun Kerület kapitánya jelentésének melléklete (1765. augusztus 7.) és 1767. október 14-i jelentés 827MNL OL C 37 Lad. Fasc. 34 Nr. 1. Szabolcs vármegye jelentése (1765. február 5.) 828Vámosy dr.: Néhány kilünőbb vonás vidéki orvosi gyakorlatunkból. In: Magyar Orvos-Sebészi s Természettudományi Évkönyvek I. kötet 6. sz. (1844. június) 294-297.
