Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
150 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig tartományokra is kiterjesztették. A főorvosi poszt viselését innentől kezdve hivatali engedélyhez kötötték, amit csak olyanok kaphattak meg, akik a prágai vagy bécsi egyetemen szerezték doktori címüket. A bábák, patikusok működéséhez is egyetemi vizsga szükségeltetett, a sebészeket pedig a dékán jelenlétében az anatómia tanárának és a sebészcéh egyik tagjának kellett kikérdeznie tudásukról.744 Ezt követte 1755-től a járványügyet szabályozó Trieszti Főszabályzat (Seequarantcingesetz).745 1753-ban hozta létre a királynő az Udvari Egészségügyi Bizottságot (Sanitäts- Hofdeputation), amely tanácsadó testületként működött 1766-ig, és közvetlenül Mária Terézia alá volt rendelve.746 Hazánkban az 1723-ben létrehozott Helytartótanácson belül alakítottak ki 1738-ban állandó egészségügyi bizottságot, amelynek helyét az 1783-as 11. József-féle átszervezéseknek köszönhetően az 1848-ig működő egészségügyi ügyosztály (Departamentum Sanitatis) vette át.747 748 749 A hazai egészségügyi viszonyok átfogó rendezése előtt is születtek részintézkedések. Ilyen volt például a vármegyék és szabad királyi városok kötelezése főorvos tartására.7411 Mária Terézia ezért 1754. január 22-i rendeletében nemcsak a tisztségek betöltését, hanem a praktizálást is egyetemi végzettséghez kötötte, továbbá elrendelte, hogy az országban működő orvosdoktorok diplomamásolatait küldjék el a Helytartótanácshoz.740 A tiszti főorvosnál vagy egyetemen vizsgázott sebész, valamint céhben működő társa egyenjogúságának elismerése után 1761-től a Helytartótanács rendeletileg kötelezte a céheket az említett vizsgát tett sebészek felvételére. Megjegyzendő, hogy az uralkodó rendelkezése előtt természetesen voltak olyan tehetősebb szabad királyi városok, amelyekben már a 17. században fizetett alkalmazásban álltak orvosok és sebészek. Körmöcbánya például 1651-ben fogadott így seborvost, aki a források tanúsága szerint a város megbecsült és vagyonos polgárává vált.750 A birodalom első és alapvető rendelkezése, mely annak összes tartományán belül érvényes volt, az 1770-ben kibocsájtott Generale Normativum in Re Sanitatis (Sanitätshauptnormativ) volt. Mária Terézia ezzel a rendelettel az egész birodalomban egységes egészségügyi rendszert vezetett be. Célja nagyrobbrészt a járvány ügy szabályozása, kisebbrészt a gyógyító rétegek képzettebbé válása, valamint felelősségteljes munkavégzése volt. A rendeletet 1773-ban és 1787-ben pontosították.751 A Generale Normativum pontosan körülhatárolta a sebészek feladatait és megkövetelte tőlük az egyetemi vizsgát. (Ritkán ugyan, de már a 17. század végétől előfordult, hogy néhány sebész egyetemi vizsgát tett, így például 1697-ben egy budai és egy soproni fürdős.)752 Csak az ott szerzett bizonyítvánnyal praktizálhatott a chirurgus.753 Ismételten 744Wimmer 1991. 40-41., 61., Balázs 2004. 28-29. 745Számos kérdésben olasz mintát tartottak szemük előtt meghozásakor, például Velencéét. Kulhanek 1996. 9., Balázs 2004. 26., 30-33. 746A bizottság a Generale Normativum előkészítésével betöltötte feladatát. Sinnhuber 1990. 48-53., Kapronczay 2007. 53., 55. 747Gortvay 1953. 104. 748 Gort vay 1953. 105. 749Df.mkó 1894. 473. 750Ugyanekkor felmentették őket a tapaszkészítés próbája alól. Daday 1960. 173. és MOE IV. 159. (428. ssz.). MOE 111. 371., 398. (1350. és 1431. ssz.) 75IGortvay 1953. 110-113. Az 1773-as kiegészítést (Nachtrag) Magyarországon csak 1778-ban hirdette ki a Helytartótanács. Az 1787-cs rendelet az Instructio officiosapro Physicis. 752A sebészekre vonatkozó részt magyarul lásd: Balázs 2004. 45-47. MOE 111. 441. (1585. ssz.) 753Linzbauer 11. 541. (641. ssz.)
