Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 151 előírta a sebészeknek a józanságot.754 A leírásban, vagy inkább előírásban, visszatükröződik a mindig fel-felbukkanó járványtól való félelem.55 * Itt is több pontban rögzítették a sebész medicusnak való alávetettségéi: halálos vagy veszélyes seb esetén orvost kellett hívnia és jelentési lennie a magistratusnak (11I.§);/5"’ súlyos betegség esetén követnie kellett a medicus előírásait (IV. §); eltiltották a cum interná\.ó\ és a gyógyszer készítésétől olyan helyeken, ahol vannak gyógyszertárak,757 * sőt, még az érvágástól is, ha azt a beteg állapota nem engedi meg, valamint ha abba nem egyezik bele az orvos. Ahol azonban nem volt főorvos, ott a sebész maga dönthette el, hogy milyen gyógyszert ad a betegnek, de csak abban az esetben, ha ez teljes bizonyossággal ártalmatlan számára (V. §; innocua remedia). A sebész esküjében kötelezettséget vállalt arra, hogy betegéről minden erejével gondoskodni fog, a rábízott titkot meg fogja tartani, tudása szerint fog segíteni rajtuk, s súlyosabb esetben kikéri az elöljárók (Superiores, Balázs fordításában Elöljáróságok) segítségét. A betegeken különbségtétel nélkül kellett segítenie. A Generale Normativum alkotói azt akarták, hogy a sebész foglalkozását ne puszta munkának, hanem hivatásnak tekintse, s így a magánegészségügy közegészségüggyé váljon, s ezáltal hátékonyabban akadályozzák meg a járványok terjedését. A járványokra még egyszer kitér a sebészekkel foglalkozó részben a Normativum, ezáltal is hangsúlyozva annak veszélyességét. A sebésztől és az orvostól is éberségei követelnek járványos helyen, és ha lehetséges, megakadályozni annak további terjedését, valamint az előbbitől még azt, hogy engedelmeskedjen a járványorvosnak.7515 1778-ban hozták nyilvánosságra Magyarországon a Normativum kiegészítését, amely 1773-ban jelent meg és a német nyelvterületekre vonatkozott (pontosabban a Magyar Királyságra is, de itt a Helytartótanács nem hirdette ki). Ebben ismételten megkövetelték a sebészek kötelező egyetemi vizsgáját, s újfent eltiltották a sebészeket a belgyógyászattól.759 * 761 A Normativum megjelenésétől kezdve a sebészeknek egyre szigorúbb feltételekhez kötötték a működését. Az 1771. május 6-i rendelet értelmében egy sebész vagy bába csak akkor gyakorolhatja hivatását, ha az egyetemen levizsgázott. Az 1773-as kiegészítésben azonban még elfogadták, ha az egyetemektől távoli helyeken a vármegyei főorvos vizsgáztatta le a már praktizáló sebészt, bábát. (1786-ban az idős sebészeknek elengedték az egyetemi vizsgát.)7'’11 A rendelkezés súrlódásokhoz vezetett a főorvosok és az egyetem között, hiszen egy sebésznek nagy költséget jelentett egy ilyen próbatétel: el kellett utaznia, szállási találnia és ki kellett fizetnie a vizsga díját is, bár ezt gyakran elengedték vagy leszállították szegény jelöltek esetében. "’1 754Hz nem szerepel a debreceniek Kxamcnjéban, sem kánonjaiban, sem reguláiban bár ott inkább a sebészet gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak, mintsem a tökéletes sebész jellemzésével. Jaki 1955. 755Linzbaui:r II. 541. (641. ssz.): II.íj; Pestis idején ,,[chirurgus| ...dm noctuque promptus esse debet, tempore pestis praecipue (quod genus morhorum Deus Omnipotens avertal), Chirurgorum oj/icia in nosocomiis parata esse oportet..." Magyarul: „...különösképpen pedig pestis idején (timely hetegségfujtéitéil a Legnagyobb és Leghatalmasabb Isten mentsen meg mindenkit) a sebészmesternek a járványkéirházban a helye..." Bai.ázs 2004. 45. 7S<’Utóbbi rész kapcsolatba hozható a kialakuló igazságügyi orvosszakértői véleménnyel a kriminalisztika és az orvostudomány közti viszonnyal. ' Már egy 1764. március 20-i rendelet szerint tiltották nekik az összetett gyógyszerek, valamint az arzén tartalmú készítmények árusítását. MNl, OL C 37 Lad. A Hasé. 34. Bazin város jelentése (1765. január 24.) 75sLinzuaui-r II. 564. (641. ssz.) 759Linzbaukr II. 756., 767-773. (742. és 756. ssz.) 76,,Györy 1936. 158-159. 761 Györy 1936. 19. és 97-98.
