Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
144 V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770-1848) nélkül, 72-en azután hagyták el Pestet. Négy diákot töröltek a listából, egyet elbocsátottak, ötöt kizártak.718 így marad 1854 diákunk, de közülük se vizsgázott le mindenki. A reformkorban összesen 259 sebészmesteri, és 1049 alsóbb szintű, azaz polgári sebészi és szülészi oklevelet adtak ki. A beiratkozok száma a kolerajárvány után már kisebb megszakításokkal ugyan, de folyamatosan csökken.'19 Ennek egy oka, hogy ismét megnyíllak az országhatárok a külföldre igyekvő diákok előtt, és hogy az 1840-es évekre egyértelművé vált a túlképzés (ld. a sebészek túlzott számával kapcsolatos vitákat). A magyaroknál 1838 és 1844 után van még egy kisebb fellendülése, ebben szerepe lehetett a pesti árvíznek, illetve a magyar államnyelv bevezetésének. Utóbbi épp ellenkezőleg hatott a német nyelvű diákokra: számuk ekkoriban stagnált, míg a korszak végére lassú csökkenésnek indult. A nem magyar anyanyelvű magyarországiak választhattak, hogy az egyre inkább propagált magyar nyelven tartott kurzusra mennek-e inkább, vagy kiutaznak külföldre. A jelek szerint inkább az utóbbi mellett döntöttek. A diákok döntő többsége római katolikus volt (1469), de a többi felekezet is képviseltethette magát. A legjelentősebb közülük az izraelita (798), akiknek részben a Habsburg Birodalom egyéb tartományaiból-, az 1830-as évektől kezdve pedig már Magyarországról is jöttek. Jó érzékkel választották ki az általuk végezhető szakmák közül az sebészit. Nagy arányuk miatt nem véletlenül figyeltek fel rájuk a korabeli sajtóban is. A külföldi hallgatók viszonylag magas számát figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a pesti egyetem, természetesen jóval kisebb mértékben, mint Bécs vagy Prága, de igenis birodalomszinten jelentős szerepet játszott a korszak egészségügyének oktatásában. 5.5. Az egyetemi szintű magyarországi sebészképzés helye a Habsburg Birodalomban A nagyszombati egyetem megnyitása a hazai képzésben hiánypótló intézkedés volt, ugyanakkor egy birodalomszinten átgondolt koncepció része. Miután a Generale Normativum előírta a sebészek (és bábák) levizsgáztatását, tartományonként legalább egy képesítő intézményt fenn kellett ehhez tartani.720 Az orvosi karral nem rendelkező tartományokban az ezt követő években alakították ki az ilyen iskolákat, általában egy szülőintézettel ( Gebäranstalt) együtt.721 Erre azért is volt szükség, mert egy 1773-as rendelet szerint csak az praktizálhatott a birodalom bármely pontján, aki a Bécsi Egyetemen vizsgázott le, míg aki tartományi iskolákban (legyen az líceum vagy egyetem), csak az 7I8A kizárás oka lehetett rossz magaviselet, nem javuló rossz tanulmányi eredmények vagy az orvosi etikával összeegyeztethetetlen tettek. A morvaországi izraelita Adalbert Roscnfcld 1832/3-1836/7 között járt az egyetemre, de rossz magaviseleté miatt cs mert egy megesett lányon abortuszt akart elkövetni („... impregnatae puellae aborlum procurare intend'd”), kizárták az orvosi karról. A kizárás azonban nem jelentette, hogy az illető utána ne iratkozhatott volna be újra. Roscnfcldct is 1833-ban, még elsőévesként zárták ki, de következő évben már tanult tovább. SOTE Lt. 1/f 4. kötet 52-53. 719 1831 1832-ben hagyta cl a legtöbb diák a kurzust, igaz, épp akkor iratkoztak be a legtöbben. Lehetséges, hogy többen segédként próbálták megfékezni a kolerajárványt, de nem élték túl azt. 720Elméleti (anatómiai és sebészeti) felolvasásokat már korábban hallgathattak egyetemen, Bécsbcn 1751-től, Innsbruckban 1754-től. Kulhanek 1996. 33-34. 721 Grazban 1756-tól oktatták a szülészetet a sebészeknek, 1776-tól tették kötelezővé a boncolást. Weinberger 1990. 83-85.
