Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
140 V. Egyetemi sebeszképzés Magyarországon (1770-1848) A diákok társadalmi hovatartozásáról kevés adatunk van. 213 esetben polgárnak,694 49 esetben nemesnek, 39 esetben pedig földművesnek nevezik a hallgató apját. Foglalkozás szerint a hallgatók többsége kevésbé tehetős családból vagy társadalmilag meg nem becsült rétegből származott. Részben utóbbihoz tartoztak a kereskedők. Ezt a szakmát folytatta 337 diák apja vagy nevelője. Döntő többségük (278) izraelita volt, és egy olyan korosztály tagja, amelyik már nem galíciai bevándorlóként, hanem itt születettként jelentkezett a tanfolyamra.695 Ezen belül is százkét diák az ország központi területéről, Pest vármegyéből és Pest-Buda, Óbudáról származott. Néhány diák római katolikus (37), illetve orthodox (9) kereskedő családból jött. Ezen hallgatók leginkább a német kurzusra jártak.696 A másik nagy csoport, ahonnan sebészhallgatók jöttek az egyetemre, a kézműveseké volt (221). Az ilyen hallgatók főleg római katolikusok voltak (174).697 698 Az esetek többségében nem árulják el pontosan az apa vagy gondnok foglalkozását. Mindössze 48 diák apjáról tudunk pontosabb adatokat. Leginkább szabók (14), molnárok (7), mészárosok (5), kőművesek (5) küldték gyermekeit Pestre tanulni, de találkozunk extrémebb esetekkel is, mint például az óbudai izraelita Emanuel Vindé, akinek az apja aranyműves volt. Sok esetben feltételezhető, hogy az illető nem tekintette leendő életcéljának a sebészetet, nem abból akart megélni, egyszerűen érdekelte vagy praktikusnak tartotta az ilyen jellegű ismeretek megszerzését. Vind is ezen diákok közé tartozhatott. 1831-ben iratkozott be és három évig járt a német nyelvű kurzusra, de minden egyes alkalommal elhagyta azt. Kisebb, ám nem elhanyagolható csoport a hivatalnok-családból érkező diákoké (88).69í< Többnyire alsóbb, vagy középszintű igazgatásban vett részt atyjuk, például jegyző (16 apa + 3 gyám), városi tanácsos (9), hegyvám- vagy sóhivatalnok (5, ill. 3), behajtó (2), sőt, a pesti Joannes Biankovits apja a pesti egyetem könyvtárának írnoka, a poroszlói Mauritius Krausz nevelője pedig egri levéltárnok volt.699 Ebből a rétegből két okból kerülhettek ki a hallgatók: 1. a szülők, nevelők felismerték a szakmában rejlő lehetőségeket, 2. a család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy gyermeküket magasabb társadalmi megbecsültséget adó képesítéshez segítsék, például azért, mert azt már megtették az idősebb fiukkal. A hivatalnokihoz hasonló kategória az értelmiségi családoké. Innen kifejezetten kevesen küldték gyerekeiket sebésznek, mindössze tizenöt hallgatót ismerünk a reformkorból, és ezen családok is a kevésbé tehetős értelmiségi réteghez tartoztak: három földmérő 694 A bártfai Külkcy István (elsőéves német: 1829/30 1832/3) apját tanácsosnak hívják, ehhez azonban az apának polgárnak kellett lennie. Nem számítottam ide a Nyitra megyei Bilovszky Tamást (elsőéves magyar: 1836/7), akinek az apja plebejus volt. 695Ncm számítottam ide Ignatius Fcttcrt, akit utolsó tanulmányi éveiben (1841/2-1842/3) katolikusnak mondanak, valamint azt a három diákot, akiket korábban mondtak katolikusnak. <>96Olyannyira, hogy a zsidó hallgatóknál különleges és egyedi esetnek számít, hogy valaki a magyar kurzusra iratkozzon be. 697 Mellettük - a bizonytalan eseteket nem számítva 19 református, 12 izraelita, 8 evangélikus és egy görög katolikus kézműves-gyerek volt. 698Beleszámítottam a nevelők, gyámok foglalkozását is (ez a részletezésben a „+” jel után szerepel). Vallás tekintetében négy izraelita, három református, két evangélikus és egy görögkeleti kivételével mind római katolikusok voltak. 699,,...cimcelhsta bibliothecae universitatis Pestiensis” Biankovits 1838-ban immatrikulált elsőéves magyarként, de elhagyta a kurzust. SOTE Lt. 1/d 35. kötet 103-104. Krausz nevelőjénél nem tudni, hogy az egyház, vagy a vármegye szolgálatában állt, mert csak annyit írnak, hogy „archivarius Agrie”. SOTE Lt. 1/d 30. kötet 119 120.
