Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
136 V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770-1848) rodalmon belülről tehát összesen 343 zsidó iratkozott be a pesti egyetem sebésztanfolyamára, azaz 41,97%-uk nem magyarországi volt, míg az sebészhallgatóság összességéhez viszonyítva a zsidók aránya 30,6%. Folyamatosan jelen voltak a pesti egyetem orvosi karán, különösen nagy számban azonban az 1820-as évektől az 1830-as évek közepéig képviseltették magukat, létszámuk csökkenésekor azonban figyelembe kell vennünk, hogy a karon az 1830-as évek második felétől a hallgatók összlétszámát tekintve eleve jelentős visszaesésnek lehetünk tanúi. A zsidók döntő többsége - tekintettel arra, hogy nagyrészt nem magyarországiak voltak, a magyarországiak pedig főleg frissen bevándorolt családból kerültek ki - a német nyelvű kurzusra iratkozott be. A magyar nyelvű tanfolyamon összesen 28 elsőévest találunk, de közülük többen átmentek később a németre. A székes- fehérvári Hahn Jakab és a tállyai Polatsek Ruben például 1844-ben egyszerre iratkozott be a magyar és a német tanfolyamra is, de előbbit nyilván nehezebbnek találták és az évet már a németen fejezték be. Előbbi a rá következő két tanévben, utóbbi 1845/6-ban is német elsőéves volt. A pesti Herman Schmidtlinger pedig váltogatta az oktatási nyelveket: 1843-ban németen kezdett, 1844-ben előbb említett társaihoz hasonlóan ő is átment a magyar kurzusra, de valószínűleg neki sem tetszhetett az, mert a következő tanévben, másodévesként visszatért a németekhez. Eme három beiratkozás mögött valószínűleg a nyelvtörvényhez való alkalmazkodás szándéka húzódik meg. Ezt, illetve a reformkorban kibontakozó magyar identitás terjedését jelzi, hogy a 28 zsidó elsőévesből húsz az 1840-es évekre esik, ebből is tíz az 1844/5-ös tanévben kezdte tanulmányait. Ezek a diákok egy kivételével már Magyarországon született zsidók voltak.'’1“ A zsidó vallású másodévesek közül 25-en jártak a magyar nyelvű kurzusra, itt azonban meg kell említeni, hogy az 1825/6-os tanévben az osztályozási kötetekben van egy csoport, amely első félévben a németek között, a másodikban viszont már a magyaroknál szerepel (összesen 15 fő). A maradék tízből négyen az 1830-as években (1832/3 és 1835/6 között), hatan a reformkor utolsó évtizedében (1841/2 és 1846/7 között) voltak másodévesesek. Egyikük, a Morvaországban született Mauritius Winternitz 1843-ban és 1844-ben még a német kurzuson volt elsőéves. 1845-ben beiratkozott a második évfolyamra, de kimaradt, az 1846/7-es tanévben pedig a német és magyar osztályba is járt. Feltételezhető, hogy tanulmányai befejeztével Magyarországon akart letelepedni, és így próbált megismerkedni az államnyelvvé tett magyarral.* 681 * A zsidó diákok családi hátterét vizsgálva az alábbiakat lehet megfigyelni. Többségük (314 fő) a tipikus kereskedőcsaládból származott. Tizenötnek kézműves (például szabó) volt az apja, háromnak haszonbérlő, ugyanannyinak élelmiszer-kereskedő. Többen értelmiségi családból jöttek: ötnek tanító, háromnak rabbi, egynek pedig építész volt az atyja. A sebészi pálya örökletessé tételének szándékát is észre lehet venni több esetben. Tizenkét diáknak már az apja is egészségügyi munkát végzett, egy kivételével mind sebész volt. Egyikükét, a galíciai Berdasch Hermanét sebészmesternek nevezik, valószínűleg egyetemi vizsgát tett sebész volt, egy másik galíciai hallgatóé, Strone Guilhelmusé pedig orvosdoktor. A magyarországi születésű zsidók (444) főleg az ország fontos kereskedelmi útvonalai mellett fekvő városokból jöttek, így Pestről (79), Budáról (17), Balassagyarmatról (18), Trencsénből (10), Vágújhelyről (9), Újvidékről (9), Miskolcról (7), Kanizsáról (14), Győrből (6). Emellett többen az alábbi, a zsidóság megtelepedésében fontos szerepet ját(,80Joachim Koblcr 1832-ben iratkozott be a magyar kurzusra; valószínűleg tévedésből, mert még ebben az évben ott is hagyta azt. 681 Az egyetemet azonban már nem fejezte be, vagy nem itt, mert a SOTE Levéltárának promotiós köteteiben nem szerepel.
