Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
V. Lgyctcmi scbcszkcpzcs Magyarországon (1770-1848) 111 törvényszéki orvostani ismereteket (ötödéveseknek). Az orvos- vagy sebészdoktori címre való igényt már negyedévesen jelezni kellett. Miben különbözött ettől az alsóbb fokú sebészi tanfolyam? Az Orvosi Tár leírása alapján kétféle címet lehetett megszerezni alsóbb fokú sebészként, lényegében az 1816 óta bevezetett rendszer folytatásaként, a sebészmesterit és a polgári sebészt, vagy ahogy írják, „polgári és mezei sebész"-1. Az előbbi, azaz a magiszteri címet adó képzés előfeltétele hat gimnáziumi osztály elvégzése volt első osztályú eredménnyel, valamint az orvossebészi tanpálya harmadik évfolyamának hallgatása és elvégzése, szintén első osztályú eredménnyel. A cím megszerzéséhez a sebészi eszközökről és a köttanról (Instrumentum, Bandagenlehre) vizsgáztatták le a pályázókat. A polgári és mezei sebészi tanulmányok előfeltétele mindössze négy grammatikai osztály vagy egy főiskola három normális osztályának első osztályú eredménnyel történő elvégzése volt.54“ Emellett megkövetelték a pályázóktól, hogy a tanfolyam előtt folytassanak polgári sebész mellett három esztendőn át gyakorlatot, és beiratkozáskor erről tanúságlevelet mutassanak be. Az előírás szerint első tanévben bevezető tanulmányokat folytattak a hallgatók, egész évben tanultak bonctant és végeztek is hullaboncolást. A nyári félévben emellett botanikát és közönséges , valamint gyógyszerészi vegytani, a téli félévben pedig természettudományt (physica) hallgattak. A második év első félévében élettudományt és közönséges kór- és gyógytudományt, második félévében pedig gyógyszerészettel kapcsolatos ismereteket (gyógyszertudomány, gyógyszerészi áruismeret, vénymüvesség, azaz ars formulánál), „éptant”, elméleti szülészetet és állalorvoslást tanultak. A harmadévesek az első, téli félévben megkezdték a betegágy melletti gyakorlatot, emellett ismereteket szereztek a belső, azaz orvosi és a sebészi betegségekről a különös kór- és gyógytan keretein belül, sebészgyakorlati oktatáson vettek részt, tanultak a műtétekről, sebészi eszközökről és köttanról, a törvényszéki orvostudományról, és végül, de nem utolsó sorban műtéti gyakorlatot végeztek holttesteken. A második félévben folytatták az előzőben elkezdett tanulmányokat, emellett műtéti gyakorlatokat végeztek holttesten és szemészettel foglalkoztak. Az év végén egy egy hónap kórházi gyakorlatot kellett teljesíteniük a külső és a belső betegségeket tanulmányozva. Az előírás szerint részt kellett venniük a kórház orvosának vagy sebészének rendelésein és teljesíteni az általuk adott feladatokat. Ha az egyetemi tanfolyam előtt nem volt gyakorlatban, a „sebész-üzöncnek” még egy hónapot el kellett töltenie a kórházban. A gyakorlat végén a kórház elsőorvosálól (Primarzt) vagy sebészétől bizonyítványt kaptak, amely a szigorlathoz való belépés feltétele volt. Az előírás szerint az igazgató osztotta be a gyakorlatra a diákokat, mert egy osztályon egyszerre csak tíz tanuló lehetett, gyakornok ( üzönc) pedig szobánként csak kettő.548 549 Sem az ilyesfajta gyakorlat, sem pedig maga a rendszer nem valósult meg Pesten, ahol eleve összesen két terem állt az orvos- és sebészhallgatók rendelkezésére. A bécsi tanrend ellenére Pesten a korszakban gyakorlatilag nem változott a sebészképzés menete. Az ekkor még mellékágnak számító képzésen mind orvosok, mind sebészek szerezhettek maguknak diplomát. Az 1833/4-es tanrend szerint a szülészeti oklevél feltétele kél félévnyi tanulmányok elvégzése volt kórházi gyakorlattal. Szemészmesteri címet kizárólag orvos- és sebészdoktor, vagy sebészmester szerezhetett, míg a fogászmesterségnél a pályázónak legalább polgári seborvosnak (Patronus Chirurgiae) kelleti lennie. A tetszhalottak föltámasztásának módját bárki, mindenféle grádus megszerzése nélkül megta548 Lásd meg Győry 1936.402 403. 549Orvosi Tár, 1833. Tizenegyedik kötél, Kilcnecdik füzet. 219 222.
