Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
110 V. Egyetemi sebészképzes Magyarországon (1770-1848) Az 1825. évi országgyűlésen Arad vármegye sürgette a pesti egyetem Bécstől való függetlenedését. Az 1827. évi VIII. törvénycikk eredményeként reformokat kidolgozó bizottságok alakultak, többek között az oktatásügyi albizottság. Az egészségügyi oktatásra vonatkozó tervezetet Lenhossék Mihály, az ország főorvosa és az orvosi kar igazgatója állította össze. Lenhossék szerint az asszisztensek számát csökkenteni kellene, és csak azokon a tanszékeken meghagyni, ahol valóban szükségesek, így például az elméleti és gyakorlati sebészet, a szülészet, a sebészeknek rendelt belgyógyászat tanszéke és az állatorvostan részére. Ugyanakkor növelte volna bizonyos tantárgyak jelentőségét, mint a szülészet, szemészet vagy az állatorvoslás.542 Lenhossék felhívta a figyelmet a sebészképzés ellentmondásosságaira is. Maga az 1810. évi tanulmányi rend óta életben lévő képzési rendszer is elavult volt, hiszen túl könnyen vettek fel és adtak diplomát az azt hallgatóknak - és nem csak Pesten, hanem a Habsburg Birodalom többi egyetemén és lyceumában is. Ennek következménye Lenhossék szerint túltermelés lett, az egyetemről kikerülő sebészek nem nagyon találtak maguknak diplomájuk szerinti munkát, és „el- züllöttek”, miközben a sebészképzés „temérdek embert vont el más hasznos foglalkozástól”.543 Szintén károsnak tartotta, hogy a sebészképzésben az utóbbi években elszaporodtak a zsidó származású hallgatók, akik szerinte veszélyeztetik az orvosi pályát - azaz jelentős konkurenciát jelentenek az orvosdoktorok számára. Lenhossék szerint a megoldás a felvételi követelmények szigorítása, az oktatás latin nyelvűvé tétele és a képzési idő három évesre emelése lett volna.544 A Lenhossék által kidolgozott tervezet nem valósult meg.545 Helyette az 1833/4-es tanévben Bécsben új tanrendet vezettek be, amely a korábbiakhoz képest nem jelentett nagy változást, csupán a szemészet kapott benne nagyobb szerepet.54'1 Az új tanrendet részletesen ismertette az Orvosi Tár korabeli száma. Eszerint Bécsben tíz osztályt alakítottak ki a megszerezhető fokozatok szintje és specifikuma szerint: magasabb orvossebészi tanulmányok, mesteri fokozat (magisterium), patronatus, szülészség, szemorvoslás, fogászat, gyógyszerészség, vegytandoktor, „a tetszhalálba esettek életre hozatalokról szóló oktatások” és - az előzőek után nem teljesen következetesen - a szigorlatok („szigorú kikérdezések”).547 Az ötéves magasabb „orvos—sebészi tanulmányok", azaz a doktori stúdiumok a sebészettel kapcsolatos tantárgyak közül magukba foglalták a bonctant (az első és második tanévben), a közönséges kór- és gyógytant (pathologia et therapia speciális, a harmadéveseknek), az elméleti szülészetet („észképi szülészség'obstetricia theoreitca, harmadéven), állatorvosi ismereteket járványtannal együtt (szintén harmadéveseknek), gyakorlati sebészeti oktatást betegágy mellett és sebészeti műtéttant (utóbbit holttesteken végzett boncolásokkal negyedéves hallgatóknak), végül pedig szemészeti és 542 Győry 1936. 381-386. 543 Györy 1936. 384. 544Győry Tibor részletesen közli Lenhossék nem túl hízelgő véleményét a karon tanuló zsidó scbcszhal Igátokról. Szerinte a zsidóság „...omne fugiens laboriosum vitae genus, hac nimium abutitur opportunitate, ut legem tolerantiae effugere et ingenitum sibi quaestus ae lueri. faciendi stúdium hac sub larva persequi valeat. Negari quidem non potest, nonnullos reperiri Hebraeos, qui praemissis studiis praeliminaribus, majores faciant in medic a facultate progressus; plurimi tarnen sunt, qui penitus rudes et nullius rationis morumve cultus sint capaces..." Lcnhosscknak kétségtelenül igaza van abban, hogy a gyakorlatias gondolkodású zsidóság felismerte a sebészi szakmában rejlő lehetőségeket. Győry 1936. 384 385. 545 A Lcnhossék-félcclaboratumból még 1843-ban is dolgoztak, tikkor Mcdnyánszky, a budai tanulmányi bizottság elnöke próbálta meg felhasználni - sikertelenül. Győry 1936. 385 386. 546Högyes 1896. 17. és Bokányi Palatkás 1961.428. 547Orvosi Tár, 1833. Tizenegyedik kötet, Kilencedik füzet. 216 225.
