Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
108 V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770-1848) is Pesten tanult, és 1830-ban polgári seborvosi, illetve 1827-ben sebészmesteri címet is szereztek.538 Származási hely szerinti megoszlást nézve az alábbiak mondhatók el: leginkább a Duna mentén fekvő vármegyék területéről jöttek ebben az időszakban Pestre, a Pozsony - Pest-Buda - Pécs vonalról. Kisebb mértékben ugyan, de a Pest és Kassa közötti út mentén fekvő területekről származók iratkoztak be. Emellett a Dunántúl Balatontól északra elterülő részéről keresték fel még nagyobb számban az orvosi kart (kivéve Győr- és Moson vármegyét). Leginkább azonban érthető okokból a Pest vármegye területén élők szemében volt vonzereje.539 Innen került ki a magyar diákok egyhatoda (105 fő), és ezen belül is 59 fő Pest-Budáról (43 és 15 fő) vagy Óbudáról. Pozsony vármegye környékéről 34 fő (ebből 27 a szabad királyi városokból), Nyitrából 28, Veszprém vármegyéből 24-, Fejérből 23- (ebből 9 Székesfehérvárról), Baranyából 20 (ebből Pécsről 9), Tolnából és Heves- és Külső-Szolnokból 15-15, Komárom városából 6, a megye egyéb részeiről 5 fő. A legtöbb esetben, ahogy a felsorolásból is látszik, az egy-egy térségből érkezők nagy száma nem egyenletesen oszlott el, inkább az adott vármegyében elhelyezkedő szabad királyi városokból jöttek az egyetemre. Bihar vármegye térségéből például 28 diák érkezett Pestre, akik - kettő kivételével - Nagyváradról (14) vagy Debrecenből (12) származtak. Ez érthető is, hiszen a városokban eleve adott volt egy olyan családi, társadalmi háttér, ahol ebben az időszakban már természetesen merült fel az egyetemi diploma szerzésének igénye, amely révén a jövőben - kevesebb idő- és pénzráfordítással, mint az orvosdoktorinál - olyan foglalkozást űzhettek, amely a társadalmi felemelkedés útját jelenthette (nem véletlenül jellemző ezen magyarországi és külföldi diákokra a kézműves, földműves családi háttér). A külföldi diákokhoz hasonlóan a hazaik közül is kevesen voltak céltudatosak. 257 már félév közben abba is hagyta tanulmányait, és csak 251 szerzett képesítést: 59 sebészmesteri oklevelet, 189 pedig az új, könnyebb polgári seborvosit kapott. Hárman pedig - biztonság kedvéért - mindkettőt.540 Érdemes megjegyezni, hogy hatan nem Pesten, hanem Bécsben lettek sebészmesterek. A zsidó Wolfgangus Denhof például 1817/8-ban egy évig tanult itt, majd a maradék két évet Bécsben végezte el.541 Többen már csak a diplomáért mentek ki Bécsbe, miután két vagy három évet is jártak a pesti orvosi karra: így képzésük olcsóbb volt, viszont nívósabbnak számító helyen kaptak végül képesítést. 5,‘sMichacl 1821/2-1823/4 között volt elsőéves, a rá következő két évben pedig másodéves a magyar nyelvű kurzuson. Valentin 1821/2 és 1824/5 között volt elsőéves. SOTE Lt. 1/d 5. kötet 599-600., 6. kötet 4950., 196-197, 7. kötet 128-129., 269-270.; 1/f 2. kötet 688. (1681. ssz.), 814. (413. ssz.) 539Noha az adott vármegye és bcnc lévő szabad királyi város külön közigazgatási egységet képezett, mivel együtt egy térséget alkotnak, vizsgálataim során együtt számoltam velük, mivel így jobban érzékelhető egy-egy régió szerepe, elemzésem során az utóbbiakból érkezőket viszont külön jelzem. 540 Sámuel Bock 1817-ben és 1819-ben kapta meg diplomáit, Bodoky István 1817-ben a polgári seborvosit, rá három évre a mesterit, Rácz József Alajos pedig 1818-ban szigorlatozott le mindkettőhöz. SOTE Lt. 1/f 2. kötet 667-669. (1637., 1640., 1645. ssz.), 726-727., 730. (76., 81., 98. ssz.) 541 Denhof 1822. július 10-én lett sebészmester. SOTE Lt. 1/d 4. kötet 319-320., 381-382., AUW Mcd. 9.2. Promotionsprotokollcn (Chirurgen 1822-1890)
