Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770-1848) 99 1817/8 és 1820/1 között a végzősöknek külön harmadik évfolyamot hoztak létre. A sebészek itt megismételtek bizonyos tantárgyakat, úgy mint gyakorlati és különös gyógytan, sebészeti gyakorlat és sebészeti műtétek. Az őszi félévben emellett törvényszéki orvostant, szülészeti gyakorlatot és gyakorlati anatómiát, tavasszal szemészeti gyakorlatot és állatorvoslást tanultak még a diákok. 1818/9-ben az őszi félév tantárgyai közé bevették az elméleti szülészetet, a tavasziak közül pedig kihúzták a szemészeti gyakorlatot. Rá következő évben a sebészeti műtéttant együtt oktatták az akológiával (ezt a következő tanévben szétválasztották egymástól).486 1818/9-1819/20-ban harmadik évfolyam, a rá következő két tanévben a második évfolyam repetenseiként tartották őket nyilván. Ezt követően - mivel tantárgyaik megegyeztek - a (mesteri) diploma megszerzéséhez egyszerűen a második évfolyam ismételt elvégzését követelték meg. 1818. november 18-án a Helytartótanács rendeletet adott ki, amelyben a klinikai oktatást a Rókus Kórházba szándékoztak áttenni. Külföldön bevett szokás volt, hogy az egyetem a gyakorlati oktatást az adott város közkórházában végezte, mint például Bécs- ben az Allgemeines Krankenhausban. A rendeletnek nem volt semmi foganatja, 1825- ben a frissen kinevezett országos főorvos, Lenhossék Mihály próbálta meg ismét a Rókus Kórházat megszerezni az egyetemi oktatás céljaira - és ismét sikertelenül. A betegágy melletti gyakorlat tehát továbbra is az orvosi fakultás elavult, szó szerint szűkös körülmények között lévő épületében folytatódott.487 1817-ben a szülészet frissen kinevezett tanára, Birly Ede Flórián indítványozta a szülészeti oktatás modernizálását. Tervei szerint a szülészeti intézetet tizenkét ágyasra bővítették volna, ahol négy helyet magánszemélyek és a pesti nőegylet adományaiból tartottak volna fent. Szükségesnek látta, hogy minden félévben legyen egyaránt elméleti és gyakorlati óra, új műszerek beszerzését is szükségesnek tartotta. Az ügyet két évig tárgyalták, és arra a végeredményre jutottak, hogy nem csak a szülészeti, de általában véve a betegágynál történő oktatás tömeges méretekben lehetetlen az orvosi kar jelenlegi körülményei között csakhogy az egyetem sikertelenül próbálta megszerezni céljaira Pest városától a Rókus Kórházat. így maradt a kar által fenntartott hat-, és a Birly pénzén fenntartott két szülészeti betegágy.488 Fabini kinevezésétől kezdve, azaz 1817-től 1818-ig negyedéves tanfolyamokban tartotta óráit. A téli elméleti előadásokra az elsőéves sebész- és másodéves orvostanhallgatók, míg a nyári, gyakorlatira a másodéves sebészek és a negyedéves orvostanhallgatók jártak. Előbbieknek választható, utóbbiaknak kötelező volt a tantárgy elvégzése.489 Ez azonban nem bizonyult elégségesnek, így a szemészeti órák menetét egyidejűleg rendezték az országos szemorvosi cím létrehozásakor. Lehetővé lelték, hogy bármelyik félévben bekapcsolódhassanak a tanulók a kurzus hallgatásába, ugyanis minden szemeszterben kellett egy elméleti és gyakorlati ismereteket egyaránt tartalmazó tanfolyamot 486 1819/20-ban az állatgyógyászai neve Doctrina de Epizootis, a Praxis medica el therapia speciális pedig Therapia specialis medica el praxis medica. 1820 1 - ben több tantárgyat szétszedtek, így lett külön akológia és sebészeti mütéttan (Doctrina de operationibus chirurgicis), valamint különös kórtan (Therapia speciális medica) és orvosi gyakorlat. 487 A Lcnhossék-fcle próbálkozás alkalmával felmérték a régi épülői állapotát is. Míg a jelentés szerin! a Rókus Kórházban több emeleti szoba üresen állt, az. orvosi kar Hatvani és Újvilág utcai épülettömbjében mindössze három előadóterem volt, amikben reggeltől estig oktattak. A Hatvani kapura néző boncteremben a hallgatók sokszor meg sem értették a prosector szavait az utcáról beszűrődő nagy zaj miatt. A szűkös klinikákra nem fért be minden hallgató, és akik bejutottak a szobába, azok sem mind látták a műtétet vagy boncolást. Győry, 1936. 375-376. 488Györy 1936. 337-339. 489Györy 1936. 349-350.
