Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
V. A magyarországi orvosképzés megszervezése
V. A MAGYARORSZÁGI ORVOSKÉPZÉS MEGSZERVEZÉSE négy részből áll. Az első részben a hazai orvosképzés hiányából eredő hátrányokat ecseteli, a másodikban az ennek megvalósulása által létrejövő kedvező helyzetet, a harmadikban egy un. collegium medico-chirurgicum létrehozásának folyamatát és módját, a negyedik fejezetben pedig az egész terv megvalósításának végrehajtását ismerteti Perliczi. Az elgondolásnak azonban alapvető hibája volt, hogy az egyetemtől függetlenül és nem a nagyszombati egyetem még hiányzó fakultásaként képzelte el az orvosképző intézmény működését. Perliczi - a gyakorló kórházként is használható — megfelelő színvonalúnak tartott kórházzal rendelkező városokban, Pesten, vagy Selmecbányán gondolta létrehozni ezt az iskolát. Bár helyes volt az a véleménye, hogy elengedhetetlen egy nagy, korszerű kórház léte az orvosi kar közelében, a fakultás teljes függetlenítése az egyetemtől nem szerencsés gondolat.27 Ebben az időben már folyamatban volt a bécsi egyetem és az ottani orvosi kar átszervezése, amelynek példájára kívánták a birodalom többi egyetemét és orvosi karait átalakítani. Valószínűleg nem lett volna életképes az egyetemi rendszertől függetlenített orvosi tanintézmény, mint ahogyan ezt az egri orvosi iskola példája néhány évvel később bizonyította is. A nagyszombati egyetemi oktatásnak a felvilágosodás szellemében való átformálása már az 1753-évi kisebb tanügyi reformmal megkezdődött, a bécsi egyetemi átalakításokkal párhuzamosan. A változtatások csak szervezetinek tűntek, az addigi hároméves bölcsészeti oktatást két évre szállították le. A régi logika, fizika, metafizika elosztás helyett ezután a logikát és metafizikát az első évben, a fizikát pedig a második évben tanították. A reform tulajdonképpeni -jelentősebb hatású - érdeme, hogy megkívánták a tankönyvek kiadását és használatát az addigi diktálásos előadásokkal szemben. Ennek köszönhető, hogy öt év alatt négy (még jezsuita) professzor megjelentette tankönyveit. A szerzők Jaszlinszky András, Adány András, Ivancsics János és Reviczky Antal voltak. A kutatások alá vett filozófiai és természettudományi tankönyvek a recens filozófia egyértelmű hatását bizonyítják. Különösen érdekesek a természetfilozófiai fejtegetések, a babonaság, a mágia, a csillagjóslás megítélése. Vegyük példaként a mágia kérdését, amelyet két csoportba osztanak: a magia naturális szerintük nem más, mint a tudós behatóbb természet ismerete, amiről csak a tudatlan állítja, hogy varázslás (pl. kémiai, fizikai kísérletek). Viszont káros az un. magia nigra, amely babonás elemek sokaságát tartalmazza, pl. betegséget okozni, vagy elmulasztani. A csillagjóslást ők már egyértelműen elvetik, elítélik, Jaszlinszky szerint az nem más, mint üresfejű emberek hazugsága. A szellemek megjelenéséről, a démonok hatalmáról, a vámpírok létezéséről azt mondják, hogy a túlzott képzelgésre hajlamos emberek szellemi szüleményei. Különösen tanulságosak és érdekesek a könyvek hivatkozásai, a forrásul használt szerzők és művek. Nagyon gyakran hivatkoznak a különböző XVII-XVIII. századi tudományos társaság kiadványaira, folyóirataikra: Transactiones Philosophicae Societatis Regiae Londinensis, Acta Lipsiensia, a firenzei Accademia del Cimento kiadványai, História Academiae Parisianae stb. Az idézett szerzők közül néhány: Descartes, Newton, Leibniz, Spinoza, Lock, Grotius, Bacon, Kepler, Halley, az orvosok közül Boerhaave, Harvey, Malpighi, vagy a modem felfogása miatt sokszor támadott páduai professzor, Vallisneri.28 1768-ban készítette el a Helytartótanács tanulmányi bizottsága és a van Swieten elnöklete alatt működő udvari tanulmányi bizottság a nagyszombati egyetem bővítésére és átszervezésére vonatkozó dokumentumokat. A bizottsági ülések vitáiba a magyar udvari kancellária képviselőit is bevonták. Az 1769. május 6-i keltezésű felterjesztésben olyan elvi kérdések merültek fel, hogy a Magyarországon is bevezetni óhajtott „verbessertes Stu27 GYŐRY Tibor. Az orvostudományi kar története 1770-1935. Bp, Kir. Magyar egyetemi Ny., 1936.20.p. 28CSAPODI Csaba. Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből. In: Századok, 1945-46. 79-80. évf. 85-137-p
