Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK amely a jogi, orvosi és egyéb tudományos kiadványok feltétel nélküli cenzúra-mentességét mondta volna ki.47 Az egyesült cenzúra és tanulmányi bizottság - vezetője ekkor már az ifjabb van Swieten /Gottfried (1733-1803)/ volt - következetesen érvényesítette a rendeletben foglaltakat, amelynek hatályát 1782.június 8-án Magyarországra is kiterjesztették, az utasítás a bécsi központosítás további megerősítését is jelentette. Az apparátus központja Bécs volt és a helyi szervek segítségével működött. Magyarországon a Helytartótanács illetékes részlegén keresztül intézkedtek a helyi cenzorok, revizorok, a problémás ügyeket Bécsbe kellett felterjeszteni. A bizottság tagjai között megtaláljuk az idősebb van Swieten által beajánlott Anton Störck udvari tanácsost, első udvari- és országos főorvost, Joseph von Sonnenfelset, mint a cenzúra-ügy főtanácsosát, magyar vonatkozásban a szabadkőműves hírben álló Pásztory Sándor segédkezett.48 Az ifjabb van Swieten tevékenységéről egyébként Kazinczy elismerően, nagy lelkesedéssel nyilatkozott.49 Az 1781-82-es rendelet általános jellemzői úgy foglalhatók össze, hogy - főként Sonnenfels és Karl Anton Martini elgondolására támaszkodva - a cenzúrát a népnevelés eszközének kell tekinteni. Mégpedig azért, mert a kultúrától, olvasmányoktól eddig elzárt, tudatlan nép még nincs olyan műveltségi szinten, hogy a tanult emberek segítsége és irányítása nélkül különbséget tudna tenni hasznos és haszontalan olvasmány között. Az az olvasmány, ami egy iskolázott ember számára veszélytelen, teljesen megzavarhatja a képzetlen tömegek gondolkodását.50 A jozefinista rendezés tehát elsősorban nevelésügyi és nem rendőri kérdésnek tekintette a cenzúrát. A vélemények természetesen ebben a kérdésben is megoszlanak. Vannak, akik szerint ez a rendelkezés fosztotta meg az önállóságától a magyar cenzúrát és az eddigi cenzúra-hivatalt revizori intézménnyé vetette vissza. Szerintük Mára Terézia korában még aktívan működött a pozsonyi cenzúra, sok esetben még szigorúbb ítéletet hozva, mint a bécsi. Ezért nem meglepő, hogy többen inkább egyenesen Bécsbe küldték fel a kéziratokat engedélyeztetésre. Némi magyarázatra szorul a cenzor és a revizor kifejezés, hiszen meglehetősen rapszodikusan alkalmazták mind a korabeli iratokban, mind a későbbi feldolgozásokban. Elsődleges különbség, hogy a cenzor volt az a személy, aki elolvasta a kéziratot még kinyomtatás előtt, valamint - külföldi irodalom esetében - belföldi terjesztés vagy hazai kinyomtatás előtt és ennek alapján eldöntötte annak további sorsát, majd összeállította a tiltott könyvek listáját. A revizor a listák alapján ellenőrizte a vámhivatalokba külföldről beérkező könyvküldeményeket, a nyomdákat (a betiltás ellenére nem nyomtatnak e ki ilyen müveket), a könyvkereskedéseket, majd később a kölcsönkönyvtárakat, hogy nem juttatják e hozzá az érdeklődőket indexen lévő olvasmányokhoz. Ezeket a tilalmi listákat az 1780-as években nyilvánossá tették a folyóiratok segítségével, Kovachich Márton György lapja, a Merkur von Ungarn rendszeresen tájékoztatott a betiltott kiadványokról.51 Egy másik nézet szerint a hazai nyomdatermékek előzetes vizsgálatát végezték a cenzorok, a külföldi nyomdatermékeket csak revízió alá vethették a revizorok. Ennek alapján mondhatjuk, hogy bizo47 GNAU, Hermann: Die Zensur unter Joseph II. Strassbourg - Leipzig, Singer, 1911.48-53.p. 48 Merkur von Ungarn, oder Litterarzeitung für das Königreichs Ungarn und dessen Kronländem .Herausgegeben von einer Gesellschaft patriotischer Liebhaber der Litteratur auf das Jahr 1786. Band. 1. Heft 1. 61-62.p. 49 KAZINCZY Ferenc: Pályám emlékezete. Bp., Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1943. 95-99., 113.p, 122-124.p. 162.p. 170.,p„ 181-182.p. 50 KÓKAY György: A magyar hírlap-és folyóirat irodalom kezdetei. Bp., Akadémiai K., 1970.42-5 l.p. 51 A külföldön kiadott könyvek utánnyomásának betiltására is rendelkezést bocsátottak ki. Az 1786.május 19-i rendelkezés szövegét is megtaláljuk a Markur von Ungam-ban. (1786, Bd. 1. H. 2. 218-219.p. 51
