Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK azonban természetesen a továbbiakban is meghallgatja.45 A királynő álláspontja ugyan rendkívül határozott volt, de nem számolt avval, hogy az esztergomi érsek államjogi helyzete sokban különbözött a bécsi érsekétől. A magyar prímásérsek részt vett az ország kormányzásában, illetékességi területe nem korlátozódott a vallási és egyházi ügyekre. Éppen ezért cenzori jogát sem lehetett egyszerűen megvonni, vagy magyarázat nélkül szűkebb keretek közé szorítani. Jó diplomáciai érzéke mellett még ez a tény volt az, ami a királynőt különleges és türelmes bánásmódra késztette. Az 1763.június 25-i határozattal külön bizottságot hozott létre a magyarországi cenzúra átszervezésére, amelynek élére a prímást állította. Barkóczy továbbra is ellenkezett, ezért augusztus 19-én újabb írásbeli figyelmeztetést küldött neki Mária Terézia, engedelmességre intve őt. Barkóczy 1765.június 18-án bekövetkezett halála után az udvari kancellária azonnal megfogalmazta a felterjesztést mindarról, amit a prímásérsek meg akart akadályozni. Ezek között első helyen szerepelt a könyvcenzúra állami üggyé való változtatása. IV./5. A cenzúrázás rendje van Swieten halála után II. József már társuralkodóként a cenzúra szigorának lazítása mellett foglalt állást. Van Swieten 1772-ben bekövetkezett halála után azonban átmenetileg romlott a helyzet. 1774-ben bővített formában adták ki a tiltott könyvek jegyzékét, sőt - paradox módon - az indexet is indexre tették, nehogy az illetéktelenek valamiféle információhoz jussanak a veszedelmesnek nyilvánított könyvekkel kapcsolatban.46 A fordulatot//. József 1781 -es rendelete hozta meg, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy teljes mértékben az állam feladatává tette a könyvek ellenőrzését. Ezt egy 1781 februárjában keltezett okirat - a tulajdonképpeni tervezet - előzte meg, amely a Grundregeln zur Bestimmung einer ordentlichen künftigen Bücher-Cenzur címet viselte. Kitűnik belőle, hogy a szabályozás lényege inkább politikai, mint tudományos indíttatással magyarázható. A tervezet különbséget tesz a külföldről magántulajdonként behozott könyvek (egy-egy hazatérő diák, vagy ismereteit külföldön gyarapító tudós csomagja) és a kereskedelmi árúnak szánt szállítmány között. Az eddigi gyakorlatban csupán elismervény ellenében kézbe adható tudományos művek a terjesztés ilyen formájú korlátozása alól felszabadultak. A kevésbé jelentékeny könyvek előzetes engedélyezése az országos hatóságok jogköre lett, a feltehetően nagyobb hatást kiváltó munkákat csakis a bécsi cenzúra-bizottság engedélyezhette. Feltétlenül elvetendőnek ítélte meg a tervezet az erkölcstelenségeket és a katolikus vallást tudatosan támadó műveket. Kimondja, hogy szigorú ellenőrzésnek vetendő alá a kuruzslók, jövendőmondók és „egyéb világcsalók” füzetei, az egyházi és német jogot tárgyaló könyvek, a külföldi uralkodói udvarokat és államokat támadó munkák. Ugyanakkor kijelenti, hogy a hazai kormányzat tisztességes hangvételű kritikáját el kell tűrni. Fontos előrelépésként felvetődött, hogy a jogi, orvosi, katonai és általában a tudományos és művészeti témájú könyveket mentesítsék a cenzúrázás kötelezettségétől. Erre a tervezetre épült az 1781. június 11-én kiadott cenzúra-pátens, amely azonban több jelentős eltérést mutat a tervezettel ellentétben. így sajnos kimaradt az a paragrafus, 45 DONÁTH Regina: A könyvcenzúra az állam kezében - Mária Terézia és Barkóczy prímás. In: Magyar Könyvszemle, 1967, 83, 1, 43-49.p. 46 KOSÁRY Domokos. Művelődés a XVIII.századi Magyarországon. Bp., Akadémiai K., 1996.524-529.p.
