Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK ció inkább az állami tisztségviselők számára megfogalmazott utasításnak tűnik, mint a Jézus Társaság tagjainak cenzori szabadkezet biztosító leiratnak.4' A nagyobb változások Barkóczy Ferenc (1710-1765) prímás idejében indultak meg, egy folyamat első láncszemeiként érlelték a későbbi eseményeket. Barkóczy - ameddig lehetett - igyekezett késleltetni a van swieteni szekularizációs folyamat magyarországi megvalósulását. 3-4 év alatt azonban tudomásul kellett vennie, hogy az egyház hatásköre már csak szükebb területre volt érvényes. A cenzúra magyarországi történetében is fontos az 1754-es esztendő, mert valójában ekkor indult meg a felvilágosult szellemű újjászervezés a Habsburg centralizáció jegyében. Az 1754.évi rendelkezésben az összes Magyarországon megjelenő könyv bírálatát Bécs jog- és hatáskörébe utalta az uralkodónő.42 Az 1757.június 1-jén kelt királyi leirat ismételten megerősítette a rendelkezések összbirodalmi érvényességét. A pozsonyi hivatalt Bécs alárendeltjévé tette: ha Bécsben eltiltottak valamit, azt a pozsonyi cenzor sem engedélyezhette, illetve amit Bécsben jóváhagytak, azt Pozsonyban is kötelesek voltak átengedni. Ezt az állítást támasztják alá azok az 1759-ből származó dokumentumok, amelyek szerint egy Felix Bader nevű bécsi könyvkereskedő panasszal élt. Ugyanis Bader könyveket szállított volna Debrecenbe, Kazzay Sámuel (1711—?) természetbúvár gyógyszerésznek a bécsi cenzor jóváhagyásával (feltehetően orvosi, botanikai, gyógyszerészeti témájú könyvekről van szó), a pozsonyi revizor ennek ellenére nem akarta átengedni a küldeményt. A panasz eredményeként egy újabb felség-leirat született, amelyben a királynő figyelmezteti a pozsonyi revizort, hogy nem ellenkezhet a bécsi döntéssel. Arra inti, hogy csak azt kísérje minél éberebb figyelemmel, ami mellett nincs ott Bécs engedélye.43 A Bécsben összeállított indexet 3 példányban elküldték a Helytartótanácshoz, ahol a helyi cenzorok rendelkezésére bocsátották, Az elmarasztalt könyvek végül is a szó legszorosabb értelmében máglyára kerültek. Sok könyv címe mellett áll a következő szöveg: „flammis tradi et in cineres, regidi sani promerenturf’44 Az 1762-63-as évek cenzori gyakorlatát illetően még változatlan volt a magyarországi lebonyolítás: Bécs elküldte a prohibitus könyvek jegyzékét az esztergomi érseknek — a Helytartótanács közvetítésével - a prímás feladata ezután már csak az ellenőrzés és a végrehajtás volt. Az első változtatásra 1763-ban került sor. Pichler György udvari tanácsos bizalmas levélben közölte Barkóczyval, hogy a királynő tervbe vette a cenzúra teljes átszervezését, aminek írásos összefoglalását egyidejűleg elküldte. A melléklet ugyan elveszett, de a levél tartalmából mégis következtetni lehet a főbb alapelvekre. Barkóczy reagálásának fogalmazványa Reflexiones címmel azonban megmaradt. 1763. június 18-án már a királynő válasza is megérkezett Benignae manuales címmel. Az uralkodónő igen határozottan felszólítja Barkóczyt, hogy ne vitatkozzon, tartsa magát a királyi rendelkezéshez, hiszen a bécsi bíboros is azt teszi. Leszögezi, hogy a továbbiakban nem lehet arról szó, hogy a püspökök az egyházi témájú könyveken kívül más írásművek cenzúrázásával is foglalkozzanak, majd így folytatja „ ... a világi jellegű írásművek ellenőrzése világiakra tartozik." Az udvar állásfoglalása tehát világos, a könyvcenzúrát ketté kell választani. Ezután még közölte Barkóczyv al, hogy bár a cenzúrára vonatkozó észrevételeit nem fogadhatja el, a véleményét 41 DONÁTH Regina: Végrehajtási utasítás Mária Terézia 1747-es cenzúra-rendeletéhez. In: Magyar Könyvszemle, 1986, 102, 1, 87-88.p. 42 DONÁTH Regina: Néhány adat a cenzúra történetéhez az 1754.évből., in: Magyar Könyvszemle, 1957, 73, 3, 375- 379.p. 43 DONÁTH Regina: Újabb adatok a Mária Terézia-kori cenzúra történetéhez. In: Magyar Könyvszemle, 1970, 86,2, 173-181 .p. 44 DONÁTH Regina: Néhány adat... 49
