Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
III. Magyarország a XVIII. század első felében
III. MAGYARORSZÁG A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Az ország lakosságának század eleji létszámáról ellentmondásosak és bizonytalanok az adatok, bár az 1712-15-ös országgyűlés határozata elrendelte a lakosság összeírását. Ez az országos felmérés azonban nem népszámlálási célból készült, hanem az ország gazdasági helyzetének stabilizálása érdekében az adórendszer szabályozását célozta meg az adózó népesség viszonyainak és életkörülményeinek minden szempontot figyelembe vevő számbavételével. Tulajdonképpen vagyonkataszter elkészítésének is tekinthetjük, amelyet azonban minden előzetes tapasztalat és - éppen ezért - pontosan megfogalmazott utasítások híján végeztek. Az első adatfelvétel 1715-ben sikertelen is lett, ezért 1720-ban meg kellett ismételni. A kimutatások az adózó háztartások számát regisztrálták, amiből közvetve lehetett a népesség létszámára következtetni. A két adatfelvétel közötti különbségek inkább csak az országban időközben megindult migrációs folyamatra mutatnak rá, amelynek gazdasági (elnéptelenedett területek visszafoglalása) és egészségügyi (járványok terjedése előli menekülés) okai voltak. Bizonyos társadalmi rétegekre eleve nem terjedt ki a számbavétel (a kiváltságokkal rendelkező nemességre, vagy pl. a zsidóságra). Ez az összeírás tehát semmiképpen sem megbízható, az adatokat nem csak akkor, de a későbbi történeti kutatások során is ki-ki tetszése, illetve céljai szerint manipulálta. E szerint kb. 2,5 millióra becsülték az ország lakosságát, ezt a számot a kutatók végül is kb. 4 millióra kerekítették.9 Ez a lélekszám egyenetlen elosztásban lakott az ország területén, bizonyos régiók — mint már korábban is utaltunk rá - szinte elnéptelenedtek. 1711 után kezdődött meg a lassú kiegyenlítődés, megindult az elhagyott területekre való visszatelepülés. A belső migráció egyik iránya északnyugat felől indult, a magyar és szlovák lakosság (nem egy esetben szökött jobbágyok is) lassú áramlása a jobb élet reményében elsősorban Békés megye és a Nyírség felé. Az 1720-as években elkezdődött a tudatos - az udvar által irányított - betelepítés is, részben a délnémet katolikus vidékekről (Rajna vidéke) „a kereszténység elpusztult védőbástyájának megerősítése” céljából. Ez az akció azonban nem volt minden esetben sikeres, mert visszariasztották őket a mostoha körülmények, betegségek és sokan visszamentek hazájukba. Ezzel egy időben észlelhető egy felső indíttatás nélküli „spontán” betelepedés is, több irányból. Elég nagy számban érkeztek a szerbek dél felől, északkeletről a ruszinok és ukránok, délkeleten pedig a románok Erdély területének egyre nagyobb részét lakták. Már a középkorban is soknemzetiségű ország voltunk, de a fentebb leírt népességi mozgás még inkább ezt a tendenciát erősítette.10 III./2. Művelődés, tudományos élet Az oktatás a 18. század első felében az egyház feladata volt. A felekezetek erőviszonyaitól függött, hogy funkciójukat adott körülmények között milyen szinten voltak képesek ellátni. Ekkor még elsősorban az a nézet uralkodott, hogy vallásos embert neveljenek, a hasznos állampolgár fogalma még nem vált ismertté a közoktatásban. Minden típusú egyházi iskola elsődlegesen az egyházi értelmiség utánpótlását igyekezett biztosítani (papok, tanárok). A középiskolákban tanuló paraszti, vagy szegény nemesi származású ifjak egyházi értelmiségi pályán kerestek biztosabb jövőt maguknak. Ekkor azonban már megszokott volt 9 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. 1720-21. Szerk.,kiad.: az Országos Magyar Statisztikai Hivatal. Bp., Athenaeum Társ., 1896. /Magyar Statisztikai Közlemények, Új folyam. XII. köt./ - Magyar- ország történeti demográfiája (896-1995). Bp., K.S.H., 1997. - Történeti demográfiai évkönyv 2002. Szerk.: Faragó Tamás, Őri Péter. Bp., K.S.H. Népességtudományi Kutató Int., 2002. 10 KOSÁRY: Újjáépítés... 55-59.p. 31
