Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI ismertették meg a közvéleményt. Decsy személyesen nem oltott, sőt a bécsi évek alatt nem is praktizált, mégis meggyőződéssel támogatta a vakcinálás ügyét, sőt tisztában volt lapja szerepének fontosságával is a propagálásban. „... a nagy öröm miatt repdes mellyemben a szívem, hogy mi lehettünk azok a szerentsés emberek, a kik ezen áldott találmányról adtunk ki leg első tudósítást... ”149 1802-1804 közötti időszakban folytatódik a himlőoltással kapcsolatos eseményekről való tudósítások sora, a sikeres, a problémákat felvető esetek, az oltóanyag beszerzésére vonatkozó kérdésfelvetések, majd az antivakcinációs viták egyaránt helyet kaptak a lap hasábjain. A híradások 1804-ben ritkultak meg, majd csak elvétve találni egy-egy szűkszavú apró hírt róla, mivel Schraud Ferenc országos főorvos kezdeményezésére a Helytartótanács az 5524/1804. sz. rendeletével - bár ekkor még nem kötelező érvénnyel — „az óvhimlő oltoványozását ... bevezette.”'50 A himlő elleni küzdelem vázlatos hazai történetéből nem hagyhatjuk ki az erdélyi orvosokat sem. Nyúlás Ferenc (1758-1808) volt a Jenner -féle oltás első erdélyi alkalmazója. Valószínűleg 1800-ban kezdte el az első oltásokat beadni, majd a szerzett tapasztalatok összegzéseként 1802-ben adta ki könyvecskéjét.151 Olvasmányos stílusban számol be mindarról, amit addigi orvosi működése alatt megtudott a himlővel kapcsolatban, többek között arról az empíriára alapozott népi szokásról is, hogy „Erdélyben némelly hej eken ... p.o. Tsányban, Tzikadon, Szent-Iványon .. a paraszt Oláhok között rég időtől fogva szokásban vagyon a ’ természetes hójagos himlőnek béoltása: az Oláh Papok szokták aztot sok babonás fogások között egy egy húszasért végbevinni, és még-is a ’ népnek okosabb Része, az Eleje annyira irtózik tőlle! ”152 A hitetlenkedő ellenvetésekre válaszolva megnyugtatásképpen kijelentette, hogy „ ... közöttünk Kolosváron egy példa sintsen, hogy valaki a ’ béoltott tehén himlőnek tökélletes elszáradása után a ’ természetes himlőt elkapta válna.. ,”153 Ennek ellenére nem volt ritka a tettlegességig fajuló ellenállás sem: „Itten van ama minapi Kolosvári lárma... melly a ’ tehén himlő oltását az Orvosok kezéből szinte kifacsarta, és annak majd nyakát törte.. .”154 Huszonhat pontban foglalja össze mondandóját, majd úgy vélekedik, hogy némi előzetes gyakorlati tanulás után bárki elvégezheti az oltás műveletét. „Ha a ’ beretválás, foghúzás, köldökvágás, nyelv felvágás, füljukasztás, mellyeknek néha sújo- sabb következései vannak, mint a ’ tehén himlő oltásnak, ha tovább a ’ tsömörnek, rühnek, hidegleléseknek, égésnek, körömméregnek, daganatoknak, marjulásnak, tsonttörésnek, tájognak, pokolvarnak, és száz efféle nyavajáknak gyógyítása minden Orvos nélkül szokásban vagyon a’falukon, miért ne lehetne az ügyes embereket a’ tehén himlő oltásában is megbízni, mellytől olly kitérjett nagy hasznot várunk? —teszi fel a kérdést.155 Mindenkinek, aki saját magát, akár gyermekét be kívánja oltatni, vagy az oltás módját meg akarja tanulni, „ ...a’ Szerző itt bejben ... ingyen ajánlja maga szolgálatját.” Az első kiadás költségeit még saját maga állta a szerző, a másodikat már a Gubernium nyomtatta ki 400 példányban és küldte szét a vármegyéknek 1804-ben.156 A másik erdélyi, Váradi Sámuel még bécsi orvostanhallgató volt, amikor 1801-ben hozzálátott A tehén himlő, avagy a vaktzina c. könyvének írásához, amelyet 1802-ben adott 149 Magyar Kurír, 1801. 32. sz. 512.p. 150 KISS László: Decsy Sámuel és a Magyar Kurír egészségnevelő szerepe a vakcináció meghonosodásában. In: Egészségnevelés, 1991, 32, 117-122.p. 151 NYÚLÁS Ferentz: Kolosvári tehén himlő. Kolosváron, Hochmeister Márton betűivel, 1802. 31 p. 152 NYÚLÁS :i.m. 12-13.p. 153 NYÚLÁS: i.m. 13.p. 154 NYÚLÁS: i.m.: 23.p. 155 NYÚLÁS: i.m. 29.p. 156 SPIELMANN József: A közjó szolgálatában. Bukarest, Kriterion, 1976. 233.p. 218
