Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI jellemző. Fuker Frigyes Jakab 1777-ben a De salubrítate et morbis Hungáriáé c. (Leipzig, Anton Loew,) müvében figyelemre méltóan megcáfolja azt a nézetet, hogy a súlyos magyarországi járványokért a rossz hatású hazai klíma a felelős,130 majd a továbbiakban így jellemezte a helyzetet: „ Óva intem a himlőoltókat, hogy ne jöjjenek Magyarországba, mert itt ennek az operációnak az említése is gyűlölt. Eddig nem is merte megkísérelni senki ebben a királyságban ”131 132 Ez a kijelentése egy volt a vélemények közül, ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy milyen hiányos volt az orvosok tájékozottsága bizonyos területeken egymás munkájával kapcsolatban, hiszen Fuker a jelek szerint nem tudott sem Raymann kísérleteiről, sem arról, hogy mintegy tíz évvel korábban Pozsonyban is végeztek himlőoltást. Erről az esetről a Pressburger Zeitung 1768. május 18-i száma közölt pontos adatokat. Öt gyermek beoltásáról volt szó, akiket egy újabb metódus szerint - az un. Dimsdale-féle132 eljárással oltottak be sikerrel, a gyermekek könnyedén, belázasodás és egyéb kellemetlen mellékhatás nélkül estek át a beavatkozáson. Az orvos nevét nem említi az írás, de Duka Zólyomi kétség nélkül állítja, hogy Sgollanics Ferencről van szó.133 Ugyanerről az eseményről olvashatunk az Anzeigen ... 1773. évi kötetében,134 az orvos nevét itt sem tudjuk meg, az írás feltételezhetően Huszty Zakariástól származik, az aláírás ugyanis egy „H” monogram. Huszty az Ungrisches Magazin 1781 -es évfolyamában írott - korábban már említett - cikksorozatának (Versuch über den Menschen in Ungarn) befejező részében a Magyarországon előforduló betegségekkel, többek között a himlővel is foglalkozott, határozottan a himlőoltás mellett foglalva állást, nyíltan hangozatva azt a populacionista elvet, hogy a himlőoltás bevezetése állami feladat, a társadalom érdeke. Röviden összefoglalta a magyarországi himlőellenes védekezés történetét, említve Raymannt, Lissoviny Sámuel disszertációját, amelynek hiányos adatai alapján sokáig korábbi időpontban jelölték meg Raymann első oltásait.135 Hivatkozott Fuker és a külföldiek - Tissot, Rosen és Unzer véleményére.136 Ennek ellenére ő maga csupán 1796-ban végezte el az első oltást, amelyről a Pressburger Zeitungban tudósított.137 138 A viszonylag késői gyakorlati alkalmazás okát az oltásra vállalkozók hiányában is lehet keresni. A korabeli írások szerint ugyanis sokan voltak, akik Bécsbcn oltat- ták be magukat, gyermeküket, talán jobban bízva a bécsi orvosokban. Magyarországon az orvosok mellett több sebész is bekapcsolódott az oltásba. Benkő Sámuel, Borsod vármegye orvosa 1781-ben nyomtattatta ki A ’ hójagos himlőről való tanáts-adás...című könyvecskéjét.mAndrássy István főispánnak ajánlotta a munkát, bevezetőjében - hasonlóan sok más korabeli kiadványhoz - kifejti, hogy arra az időre foglalta írásba azt, amit a himlőről tud és nézete szerint az értelmes embereknek, borbélyoknak tudnia kell, amikor ő (az orvos) nem lehet jelen a betegek megsegítésére. Hivatkozik ar130 FUKER, F.J.: i.m.: 66.p. 131 FUKER: i.m.: 67.p. 132 D1MSDALE, Thomas (1712-1800) sikeres oltásairól nevezetes orvos, a legnagyobb megtiszteltetés akkor érte, amikor Katalin cámőt és a cárevicset oltotta be. A vállalkozás kudarcától azonban saját maga is félt, ezért előzetesen megszervezte a szökését, arra az esetre, ha valami tragikus fordulat következne be. Erre azonban szerencsére nem került sor, mert „csodálatos módon” zajlott le minden, ahogyan emlékirataiban Dimsdale lejegyezte a történteket. V.ö.: BIRTALAN Győző: Európai orvoslás az újkorban. Orvostörténeti Közlemények, Supplementum 15-16. Bp„ 1988. 29-30.p. 133 DUKA ZÓLYOMI Norbert: i.m. 50-5l.p. 134 K.K. Privilegierte Anzeigen, 1773, 3, 2, 14-16.p. 135 LISSOVINY Sámuel Epitome históriáé variolarum. Viennae, Ghelen, 1772. 136 Ungrisches Magazin, 1781. Bd. 1. 439- 442.p. 137 Pressburger Zeitung, 1796.augusztus 23. 138 BENKŐ Sámuel: A’ hójagos himlőről való tanáts-adás, Miképpen kelljen a’ még meg-nem himlőzötteket, mikor e’ nyavalyába esnek, orvosolni, hogy mind testeknek szépségekben, és épségekben meg-maradjanak, mind pedig igen kevés számmal haljanak meg. Kassán, Länderer Mihály betűivel, 1781. 215
