Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI- azt kissé háttérbe szorítva - ezért kapott ebben az időszakban egyre kiemeltebb feladatot az oktató-nevelő irodalom különféle válfaja. XII./l. Bábakönyvek, a szüléssel kapcsolatos tanácsadók A 18. században a szülések levezetését szinte kizárólagosan a bábák végezték, csupán végveszély esetén kérték a tanultabb kirurgus vagy az orvos segítségét. Nem ok nélkül volt igen magas a szülési mortalitás illetve a szakszerűtlen közreműködéssel világra jött csecsemők korai elhalálozásának aránya. A tudatlanság mindkét részről általános volt, a kuruzs- lók, angyalcsinálók csakúgy vétkesek voltak, mint az asszonyok, akik rosszul értelmezett szeméremből csak az anyáik, nagyanyáik gyakorlatában megszokott - sok esetben babonákkal és hiányos szakmai ismerettel vajákoskodó - bábát engedték a szüléseknél segédkezni. A helyzet jellemzésére nagyon találó van Swieten sokat idézett kijelentése, amely szerint könnyebb Herkules kezéből kicsavarni a dorongot, mint az asszonyokat előítéleteiktől, megrögzött szokásaiktól megszabadítani. A különböző kortársi megnyilatkozások alapján sem igazán lehet objektív véleményt alkotni, hiszen 1791-ben Benkő Sámuel így írt: „A városokban is inkább bíznám a szülésnek véghezvitelét a gyengédebb szívű és kezű értelmes bábákra, mintsem az ahoz ugyan értő, de sokszor szemtelen és vakmerő, a szülőt megzavaró bábamesterek kezére, gépelyére és fogójára, amely segítséghez a mi szeplőtelenebb erkölcsű úri asszonyaink nehezen szokhatnak.,”2 Éppen ezért érthető az orvosok arra irányuló igyekezete, hogy a szülő anyákat és az újszülötteket biztos kezekre és szakmai tudással felvértezett bábákra bízzák. Ennek elérése érdekében - oktatásuk intézményes formában való megszervezése kiegészítéseként — meglehetősen nagy számban láttak napvilágot a különböző bábakönyvek, bár szükséges megjegyezni, hogy jó ideig még gondokat okozott a bábaképzésben az írástudatlan bábák tanítása, ezért nagy figyelmet kellett fordítani a szemléletes ábrákra. Weszprémi István, aki a hímeves angol szülész, William Smellie mellett tanulta a szülészetet és erről diplomát is kapott, így fogalmazta meg a munkája során észlelteket: ,fájlalható dolog, hogy a' Bába Mesterségnek vastag tudatlansága miatt olly sok ezer Lelkek- nek kell elveszni..." Pontosan látta - éppen külföldi tanulmányai, tapasztalata alapján - a bábaképzés szükségességét, annak sarkalatos elemeit: „ ...sem Doktor, sem Chirurgus, sem Bába senki nem lehet, amíg az említett Mesterséget a ’ Bába Doktor Professzornak vezérlése alatt fundámentumosan meg-nem tanullya és reális manuális operáitokat tévén arról Tanúbizonyság levelet nem vészen., .’’-jelentette ki A kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás c. könyvének bevezetőjében. Az első magyar nyelvű bábakönyv kiadása is Weszprémi István nevéhez fűződik, 1766-ban jelent meg Debrecenben, Margitay István nyomtatásában Bába mesterségre tanító könyv címmel. Johann Nepomuk Crantz német nyelvű könyvének magyarra való fordítására Weszprémit maga Gerard van Swieten ösztönözte és még a szerző hozzájárulását is megnyerte a kiadás mielőbbi létrejötte érdekében. A kiadvány elején közreadja van Swieten, majd Crantz levelét. Van Swieten utal arra, hogy néhány évvel korábban ő javasolta Crantznak, hogy „erről a mesterségről egy kicsiny, de mégis komoly, hasznos és elsősorban a szülészetet előadók számára alkalmas munkát írjon... ha nyelvetekre lefordítanátok, igen hasznos lenne.. ” Crantz így csatlakozott van Swieten buzdításához: „Én magam is nagyon helyeslem... első leszel Magyarországon, aki 2 BENKŐ Sámuel: A fekete epés mellékletnek... leírása. Grant Wilhelm /munkáját/ fordította..-----. Pest, T rattner, 1791. 80.p. 179
