Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII . Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai ,/í ’ könyvek olvasása is igen hasznos eszköz a ’ megvilágosodásra, melyet azért egészenn megakadályoztatni felette káros válna, de azombann diaijában megengedni sem válna tanátsos, minthogy lehetnek tévelygést, babonát terjesztő könyvek - fogalmazta meg Eresei Dániel', rámutatva a megfelelő színvonalú és tartalmú könyvek szükségességére a műveltség terjesztésében. A felvilágosodás szellemi vezetőinek rokonszenves, bár - mint később rá kellett ébredniük - kissé idealista elképzelése volt az általuk vágyott tudás-alapú társadalomról: „ ... az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány, és ez mentői közönségesebb a lakosok között, az ország annál boldogabb... ” — vallotta Bécsben szerzett tudása birtokában Bessenyei György és a különféle szakterületek művelői egyet értettek vele. Mindebből következett, hogy - mint azt már láttuk korábban - a felvilágosodás századában kiemelt helyre került a nevelés, oktatás kérdése minden szinten, minden területen. Különösen a század második felében, Magyarországon is erőteljes fejlődés indult meg a könyvkultúra területén. A kiadványoknak csak egy része volt a barokk nyomdatechnika vívmányát, a rézmetszetet illusztrációként, díszítő elemként felhasználó, művészi gonddal előállított latin és német nyelvű tudományos könyv. Az anyanyelven kinyomtatott könyvek java része már más célt szolgált, a kevéssé iskolázott köznép hasznos ismeretekkel való ellátását. A szerényebb külsővel, egyszerű tipográfiával, következésképp olcsóbban előállított könyvecskék révén kívánták bizonyítani, hogy a tudomány a társadalom egészét hivatott szolgálni, ennek érdekében a könyvnek a mindennapok elemévé kell válni. Az orvostudományi és egészségügyi témakörben megjelent könyvek feladata elsődlegesen a gyógyítás területén munkálkodó szakemberek ismeretekkel való ellátása volt, hiszen mint az előző fejezetekben láttuk, tanulnia kellett az orvosnak, a kirurgusnak, a bábának, a gyógyszerésznek, vagyis valamennyi orvoslással foglalkozó személynek. Ugyanakkor tanítani kellett a lakosságot is az egészség megőrzésére, a járványok terjedése elleni védekezés - a kor ismeretei szerinti - lehetséges módjaira, a kisebb betegségek egyszerű, nem ártalmas szerekkel való gyógyítására, így is gátat vetni a kuruzslásnak. Az egészségnevelés sokirányú munkájában különböző műveltségűek vettek részt. Egyfelől fontos volt a falusi értelmiség - tanítók, papok - felvilágosítása, oktatása, hiszen a hétköznapok gondjait elsődlegesen velük osztotta meg a lakosság. Emellett rendkívüli felelősség hárult ebben a folyamatban az orvosokra, a kirurgusokra és a bábákra. Az orvosokra hatványozottan igaz ez a megállapítás, hiszen az ő illetékességükbe tartozott valamennyi előzőekben felsorolt - a gyógyításban bármilyen módon bekapcsolódó - személy tanácsokkal való ellátása, oktatása, ellenőrzése. Ennek megfelelően kategorizálhatjuk a megjelent szakirodalmat, hiszen az orvosnak és az egyéb gyógyítóknak is jól használható segédeszközre kellett támaszkodnia munkája során. A népszerű egészségnevelésben eddig egyeduralkodó kalendárium mellett 1 ERCSEI Dániel: Statistica. Debreczen, Csáthy, 1814. 92-93.p.
