Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA érdemeit, hazafiúi cselekedeteit említették meg, majd bejegyzésre került, hogy „taxa nélkül indigenátust” - azaz honosságot - nyert,239 de felszólították, hogy a létesítendő Magyar Nyelvmivelő Társaság céljaira 100 aranyat tartozik befizetni. 1794-ben már a kolozsvári tanintézetben a kémia, mineralógia, patológia és sebészet tanára lett. A Nyelvmivelő Társaságnak tevékeny tagja volt élete végéig. A kibédi születésű, de később Marosvásárhelyhez szoros kötelékekkel kapcsolódó Mátyus István neve elsősorban az egészség megóvásának szabályait, a fellépő betegségek felismerésének és elhárításának egyszerű szerekkel való módját tartalmazó, magyar nyelven írott dietétikai könyvei által ismert. Küküllő megye főorvosaként is a lakosság egészségének védelme érdekében hozott intézkedéseket, ebben a minőségében bekapcsolódott a felügyelete alá tartozó terület gyógyvizeinek felkutatásába, analizálásába, gyógyászati hasznosításuk elősegítésébe. Minden irodalmi, nyelvészeti megmozdulás felkeltette érdeklődését, így a Nyelvmivelő Társaság célkitűzéseit is lelkesen támogatta.240 241 Igen fontos adalékként kell megemlíteni a Társaság tevékenységének azt a kevéssé közismert területét, amely szerint felkarolta az anyanyelvű sebész- és bábaképzés ügyét is. A Társaság egyik legaktívabb tagja, a jelentős nyelvészeti eredményeket felmutató Gyarmathi Sámuel volt. A bécsi orvosi kart, mint a Mária Terézia által alapított un. „goldbergi alumneum” ösztöndíjasa végezte el, 1782-ben szerezve meg az orvosdoktori oklevelét. Rövid ideig a bécsi gyermekkórházban gyakorló orvosként működött, de sokirányú érdeklődését a medicina nem elégítette ki. A pozsonyi Magyar Hírmondó munkatársa, majd rövid ideig a pest-budai színházban súgó, többször vállalt nevelői állást, gyalog szerrel végigjárta Andrád Sámuellel Németországot, majd egy ideig Hunyad megye főorvosi tisztségét töltötte be. Ő maga írta le, hogy a gyógyítás mellett megmaradt szabad idejében kezdett el „a szeretett Nemzet betses nyelvének pallérozásával'’ foglalkozni. Valójában 1788-ban kezdődött el nyelvészeti munkássága, amikor A Hadi és Más Nevezetes történetek szerkesztősége meghirdette a - már korábban ismertetett - pályázatát magyar grammatika megírására. Gyarmathi ekkor látott hozzá a később Okoskodva tanító Nyelvmester címmel megjelent nyelvtanának elkészítéséhez. A mű 1791-re, az erdélyi országgyűlés idejére már készen volt. Bár ekkor még nem volt ismeretes Görögék pályázatának kimenetele, a munkát az országgyűlés elé terjeszti. A jegyzőkönyv bejegyzése szerint: „ ...Szent Jakab Havának 20-dik Napján 1791-dik Esztendőben ... Magyar Grammaticája Gyarmati Sámuelnek a’ Rendeknek bé-mutattatik... Atadatik a’ GubernátornakA szükséges könyvvizsgálat és több arra illetékes személy átolvasta a müvet, majd bejelentik, hogy „ ...ollyan Munkának találtatott, a ’ melly valójában meg-érdemelné a' nyomtatás által léendő közre botsáttatást, és a ’ Szerzőnek is illő meg-jutalmaztatást.”241 Bizonyos értelemben a szerencsés véletlenek közrejátszása az a két másik esemény, hogy Arankáék ekkor jelentették be társaság-alapítási szándékukat, és ekkor érkezett meg Bécsből Natorp Vilmos 1500 forintos adománya a Nyelvmivelő Társaság céljaira, akit ezért „indigenátussal” tiszteltek meg. A döntés végül is olyan értelemben született meg, hogy mivel a színvonalasnak talált munka mindenképpen megfelel az alapítandó társaság egyik fontos célkitűzésének, vagyis a magyar grammatika 239 Születési helye ismeretlen, neve is mutatja idegen származását. 240 Orvostörténeti levelek. II. rész. Kibédi Mátyus István. In: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 35,(1965), 261-281 ,p. 241 Az Erdélyi Három nemzetekből álló Rendeknek ’790-dik Esztendőben Karátson Havának 12-dik napjára Szabad Királyi városba Kolo”svárra hirdetett és több következett napokon tartatott közönséges Gyűlésekben lett végzéseknek és foglalatosságoknak Jegyző-Könyve. 574-575.1. — v.ö. Orvostörténeti Levelek. Gyarmathi Sámuel. In. Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 34,(1965), 162-163.p. - A jegyzőkönyv egyik példánya az Országgyűlési Könyvtárban található
