Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

I. Bevezetés. A felvilágosodás Európája

I. BEVEZETÉS. A FELVILÁGOSODÁS EURÓPÁJA

Hermann Boerhaave (1668-1738) portréja

szorosabb kötelékét hozta létre. Jean Louis Petit (1674-1750) az amputálások biztonságosabb elvégzését lehetővé tevő érleszorító eszközt fejlesztett ki, Pierre Joseph Desault (1744-1795) a törések, ficamok és a sebkezelés terén vezetett be sok újdonságot. A II. József katonai akadémiáján oktató olasz származású Giovanni-Alessandro Brambilla (1728-1800) katonaorvosi tevékenységével, Lorenz Heister (1683-1758) a korszak legkiválóbb sebészeti tankönyvének megírásával, a londoni William Cheselden (1688-1752) hólyagkő műtétéivel és csonttani kézikönyvével vált híressé. A sebészet tudománnyá alakulását nagymértékben előrevitte a skót John Hunter (1728-1793), aki emellett kórbonctannal, összehasonlító anatómiával, fogászattal, élettannal egyaránt foglalkozott, a fertőző betegségek differenciál-diagnosztikai kutatása pedig az önmagán végzett - cseppet sem veszélytelen — kísérletezésektől sem riasztotta vissza.

A XVIII. század szellemének eredményeként gyors fejlődésnek indult a szülészet is. Mindez köszönhető volt annak az egymásra kölcsönösen ható folyamatnak, amelynek egyfelől az lett az eredménye, hogy a szülés levezetése már nem csak kizárólag a - sajnos alacsony szakmai és műveltségi szinten álló - bába feladata volt, de bebocsátást nyert a szülőszobába a tanult orvos is. Másrészről a bábák képzésének intézményessé tételével a tudatlan javasasszonyok szakképzett szülésznővé váltak. Ebben az időszakban komoly eredmények mutatkoztak a különféle szülészeti műszerek megtervezésében is. A francia szülészet legki- válóbbjai a korszerűbb eszközök kifejlesztésével, a medence mérésének módszereivel járultak hozzá a tudományág fejlődéséhez: Guillome de la Motte (1655-1737), Andre Levret (1703-1780), Jean Louis Baudelocque (1745-1810). Az angol szülészeti iskola legismertebbje ebben az időben William Smellie (1697-1763), neve azért is érdemel figyelmet, mert az első magyar nyelvű bábakönyvet megjelentető, Weszprémi István is az ő tanítványaként sajátította el a szülészet mesterségét. Nem kisebb szaktekintélynek számított a dublini Fielding Ould (1710-1789) és a szülészeti anatómia tovább fejlesztője William Hunter (1718-1783), az előzőekben említett John Hunter bátyja, sem.

A felvilágosodás racionalizmusa az ideg-és elmegyógyászatot is új utakra vezérelte, az ilyen jellegű zavarokat ekkor már nem elsősorban vallási alapon közelítették meg, hanem a „lélek” betegségeként. Az orvosilag értelmezett lélek-felfogás Georg Ernest Stahl (1660-1734) hallei professzor „animista” elméletéből indult ki, amelyben azt mondta ki, hogy a szervezet egészség-betegség egyensúlyát az életet fenntartó „anima” működése

16