Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA Az akadémia tagjainak tervezett névsorát is elkészítette Révai 1790 novemberében, 1791-ben - a hatóságok szorgalmazására - nyomtatásban is kiadta, a munkába bevonni szándékozott tudós fők tudományos tevékenységének ismertetésével együtt.217 A felsorolásban a következő orvosok neveit találjuk: Decsy Sámuel, Földi János, Mátyus István, Milesz József, Rácz Sámuel, Tolnai Sándor (állatorvos). Kezdetben úgy tűnt, hogy a tervezet kedvező fogadtatásra talál a felsőbb szerveknél, azonban a megvalósítást hosszas tárgyalásoknak kell megelőznie. Az iratokat az ország- gyűlés a Tanulmányi Bizottsághoz küldte át 1791-ben, véleményezésre, ez a fordulat azonban a problémák nem várt sorát idézte elő, az egész eljárás - mivel több ponton találkozott a tanulmányi ügyekkel, a tanulmányi rend ekkor már elhatározott újabb reformjával - kimenetele, a megvalósítás sorsa ekkor már megpecsételődött. Az engedélyeztetési folyamat mintegy másfél évig húzódott, a munkáját elvégző országgyűlés közben feloszlott, a bizottsági javaslatokat elfogadtatni, a megvalósítást elrendelni ekkor már nem lehetett.218 XI./15. Kovachich és az Istitutum nagyszabású terve A tudományszervezési és társaság alapítási tervezetek sorából - bár csak közvetve van némi orvosi vonatkozása - nem hagyhatjuk ki Kovachich Márton György nagyszabású elgondolását egy akadémiai méretű és szervezettségű forrásfeltáró kutatóintézet létrehozására. 1791-ben adta ki nyomtatásban a 220 oldal terjedelmű plánumot Institutum diplo- matico-historicum címmel. Elgondolása az volt, hogy a magyar történelem hiteles feltárása érdekében gyűjtsék össze az országban még fellehető olyan kéziratokat, okleveleket, a vármegyei és városi közigazgatásra vonatkozó írásos anyagot, amelynek alapján a hazai köz- és jogtörténet, a törvénykezés kevéssé ismert múltja feltárható. A munkát egy erre a célra épített - levéltári raktárakkal, a feldolgozó munkához szükséges segédkönyvtárral, megfelelő nyugalmat biztosító munkaszobákkal rendelkező - intézetben képzelte el, ahol minden részfolyamatot (az iratanyag rendezése, másolás, a feltárás - kommentálás - szakszerű feldolgozás) arra hivatott, megfelelő képzettségű munkatárs végzi, „főfoglalkozásban”, díjazás ellenében. A feldolgozás végeredményét természetesen nyomtatásban kívánta közreadni. Az elgondolás nagy volumenű, korát jóval megelőzően modem, de az akkori körülmények között még megvalósíthatatlan volt. Természetesen mindenki, aki tudomást szerzett róla nagy lelkesedést tanúsított, mindenféle ötlettel és a segítségnyújtása felajánlásával biztatta Kovachichot. Az általános lelkesedés azonban - szinte törvényszerűen - hamarosan alábbhagyott, az 1790-es évek egyre szigorodó politikai közhangulata sem kedvezett a megvalósításnak, így Kovachich magára maradt. Saját erejéből - csupán fia segítségét véve igénybe - pesti lakásán ünnepélyesen megnyitotta a Grammatophylacium-mk elnevezett magángyűjteményét és a hozzá kapcsolódó kutatóhelyet, addigi szakadatlan és heroikus munkájának eredményét. A nyomtatott meghívóban közölte, hogy a megnyitón ismertetni fogja az intézmény célját, anyagát, a gyűjtés szempontjait, addigi eredményeit. Közölte, hogy mindenki előtt nyitva áll a gyűjtemény, akit érdekel, aki ott kutatni akar.219 A megnyitó zökkenőmentesen, bár a vártnál kisebb érdeklődés mellett lezajlott, de a történet hamarosan negatív fordulatot vett. Jóakarói ugyanis figyelmeztették Kovachichot, hogy a rendőr217 RÉVAI, Nicolaus: Candidati erigendae eruditae societatis Hungricae, et ratio facti in ea promoveanda progressiva. Iaurini, Josephus Streibig, 1791. 60-116.p. 218 CSÓKA: A magyar tudományosság megszervezésének ... 52-58.p. 219 A nyomtatvány lelőhelye: OSZK Kt. Föl. Lat. 167. Ff.103-104.
