Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA ség nem jó szemmel nézi ezt a dolgot, mivel olyan iratokat őriz, amelyeket alapos cenzori vizsgálatnak kellett volna alávetni, mielőtt közhasználatra átengedi. Kovachich azzal védekezett, hogy itt olyan okleveles és egyéb kéziratos történelmi dokumentumokról van szó, amelyet - szerinte - nem szükséges cenzori revízió alá vetni, azt sem megcsonkítani, sem megmásítani nem lehet. A figyelmeztetés nem volt alaptalan, mint azt egy 1793-ból származó titkos jelentés is alátámaszt, amelyben Mednyánszky János helytartótanácsos leírta, hogyan próbált „beépülni” Kovachich és barátai Műveltek Társaságának nevezett körébe.220 A helyzet komolysága végül is 1794-ben arra késztette Kovachichot, hogy elhagyja Budát. Ekkor utazott Erdélybe és több éves intenzív közös munkába kezdett Aranka Györggyel, az Erdélyi Nyelvmívelö Társasággal és a Kéziratkiadó Társasággal. Az Istitutum tervezetének az orvostörténelemmel kapcsolatba hozható vonatkozása egy megyei főorvos nevének felbukkanása Kovachich levelezésében. Amikor az anyag- gyűjtéshez segítséget kért Kovachich, Benkő Sámuel, Borsod megye főorvosa felajánlotta, hogy faluról-falura fog járni és a nemesi kúriákban őrzött régi iratokat összegyűjti. A közvetítő kettejük között Tertina Mihály volt — aki a Merkur von Ungarn szerkesztésében is komoly segítségére volt Kovachichnak -, elküldte Benkőnek Kovachich müveinek jegyzékét, megjegyezve, hogy mindenki, aki a hazáért tenni akar valamit, ebből megláthatja annak módját és értelmét.221 XI./16. Az Erdélyi Nyelvmívelö Társaság „A két magyar haza” - ahogyan a kortársak nyelvhasználatában élt az anyaország és Erdély - történelmi, nyelvi, szellemi és érzelmi összetartozásának eredményeképpen a magyar felvilágosodás gondolatisága, célkitűzése magától értetődően, mondhatni észrevétlenül elérte Erdélyt is, még ha a teljes kibontakozást illetően némi késést észlelünk is. Az anyanyelvüség kérdése Erdélyben - a használt három nyelv (magyar, román, német) bármelyikére vonatkoztatva — nem a felvilágosodás korában merült fel először, a reformációval elinduló anyanyelvű írásbeliség volt a kezdet, amely a XVII. században újabb ösztönzésekre talált és ekkor vált művelődési programmá, a XVIII. század végén lett belőle politikai jelszó. Az értelmiségé az érdem, hogy az anyanyelv jogaiért vivott küzdelem a közügy rangjára emelkedett.222 Az erdélyi magyarok is elsősorban Bécsben találkoztak a felvilágosodás eszméivel, elég, ha csak az erdélyi származású testőrírókat említjük: Barcsay Abrahámot, Báróczi Sándort és Naláczi Józsefet. A felvilágosodás kori Erdély tudományos életében komoly fordulatot hozott az Erdélyi Magyar Nyelvmívelö Társaság létrehozása, amely Aranka György (1737-1817) kezdeményezésére alakult meg, sikereit is javarészt az ő szervező tevékenységének köszönhette. Arankát Erdély Kazinczyjaként emlegette az utókor a magyar nyelv érdekében végzett fáradozásaiért. Batsányinak az volt a véleménye, hogy „tsak ez az egy tselekedete is halhatatlanságot érdemek'. Kétségtelen, hogy a XVIII. századi Erdély legfontosabb magyar tudományos és kulturális tervei és vívmányai Aranka nevéhez fűződnek. Az erdélyi magyar nyelvművelés ügye - mindenek előtt a Társaság és nem kevésbé testvérintézménye, az Er220 A magyar jakobinusok. Iratok - levelek - naplók. Szerk, bev.: BENDA Kálmán. Budapest, Bibliotheca K., 1957.124-125.p221 V.WINDISCH Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérlete. In: Századok, 1968,102, 1-2. 120-121 .p. 222 BENKŐ Samu: A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar művelődésben. In: Benkő: Haladás és megmaradás. Művelődéstörténeti tanulmányok. Bp„ Szépirodalmi K„ 1979. 155-176.p.
