Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

I. Bevezetés. A felvilágosodás Európája

I. BEVEZETÉS. A FELVILÁGOSODÁS EURÓPÁJA sére, felfogásának, rendelkezéseinek szellemére. Wolff 1721-ben megjelent Vernünftige Gedanken von dem gesellschaftlichen Leben des Menschen c. kötete a felvilágosodás jegyé­ben fejlesztendő medicina számára is programot fogalmazott meg. A német és talán az egész felvilágosult filozófia egyik legnagyobb alakjának, Im­manuel Kant-nak (1724-1804) legfontosabb művei a „kritikák”.23 Ezek között is a legjelen­tősebbé tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft), amely először 1781-ben jelent meg és az ismeretfilozófiai jelleget hangsúlyozza ki. Érzékeink csupán arról számolnak be - val­lotta -, hogy valami itt és most hogyan történik, azonban azt is tudnunk kellene, hogy egy bizonyos jelenség szükségképpen és mindig ugyanúgy következik be. A kérdés tehát leegy­szerűsítve: a világ, amelyről az érzékeink útján információkat kapunk, csakugyan valóságo­san létezik e? Az általa képviselt un. kritikai filozófia annak a gondolati átalakulásnak az el­ső jelentős állomása, amelyben az egyén helyét - filozófiai szubjektumként - az emberi nem foglalja el.24 25 26 Kant munkássága azonban már túlmutat a felvilágosodás korán, a filozó­fia történetének következő korszakához, az un. német klasszikus filozófia időszakához so­rolandó értékelése. 25 26 I./2. A természettudományok fejlődése A XVIII. századi természettudományos fejlődés az előző időszak eredményeire épülő felismerések korának tekinthető. Példát a fizika területéről hozhatunk: Robert Boyle (1626-1691) és Edmé Mariotte (1620-1684) fizikusok gázokról alkotott elméletét gondolta tovább Daniel Gabriel Fahrenheit (1686-1736), René Antoine de Reaumur (1683-1757) és Andreas Celsius (1701-1744), amikor megalkották a hőmérőiket, különböző fokozatokat megállapítva a víz fagyási- és forráspontja közé . A csillagászat korábbi felfedezésein elin­dulva bontakozott ki Edmond Halley (1656-1742), Pierre Simon Laplace (1749-1827), William Herschel (1738-1822) munkássága, hozzáfűzve, hogy a csillagászat újabb felfede­zései az eszközök /pl. a tükörteleszkópos távcső/ korszerűsödése nélkül nem valósulhattak volna meg. A geológia és általában a természeti változások kérdésével foglalkozott a század egyik kiváló természettudósa Georges Louis Buffon (1707-1788), rendszerének kiindulópontja az anyag és a mozgás elválaszthatatlanságának elve. Természetrajz c. munkájában (1749) kü­lönös figyelmet fordított a növény és állatvilág kialakulásának problematikájára, elsősorban az élettelen természetből az élőbe való átmenetre. A század legjelesebb botanikusa, Carl Linné (1707-1778) a növényvilág rendszerezésének kidolgozásával írta be nevét a tudo­mánytörténetbe. Az ötödik kontinens, Ausztrália, földrajztudósok számításai alapján meg­tervezett és irányított tudatos kutatása, majd megtalálása 1770-ben - az angol James Cook által — azonban már koránt sem hozta olyan lázba a világot, mint hajdanán Amerika partjai­nak megpillantása. Számunkra a legfontosabb természetesen az orvosi tudomány fejlettsége - amely min­den korban, így a felvilágosodás századában is - egyértelmű kapcsolatban állott a filozófiá­val csakúgy, mint a természettudományok egyéb területeinek ismereteivel. Az orvoslás szemléletének legszembetűnőbb jellemzője a tapasztalatra alapozott gyakorlat elterjedése. 23 A gyakorlati ész kritikája. - Az ítélő erő kritikája. - A tiszta ész kritikája. 24 TENGELYI László: Kant. Bp., Kossuth K„ 1988. 147.p. 25 LENDVAI- NYÍRLi.m. 142.-152.p. 26 RUSSELL, Bertrand: A nyugati filozófia története. Bp., Göncöl K., 1994. 720 p 14

Next

/
Thumbnails
Contents