Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
I. Bevezetés. A felvilágosodás Európája
1. BEVEZETÉS. A FELVILÁGOSODÁS EURÓPÁJA A francia felvilágosodásra mindenek előtt a racionalizmus volt a jellemző, az a racionalizmus, amely szerint a világjelenségei észelvekkel magyarázhatóak. A francia felvilágosodás egészét megfogalmazza Claude-Adrien Helvétius (1715-1771) kijelentése: ’’Elveim egyedüli bírája az ész és a tapasztalat A francia felvilágosodás első kiemelkedő alakja Pierre Bayle (1647-1706), tagadhatatlanul a descarti racionalizmusból, a „tiszta és világos” megismerhetőség követelményeiből indult ki. Minden cikkében és nagyobb lélegzetű művében ellentmond a vallásnak és az egyháznak. ,,Az ész a legmagasabb ítélőszék, amely legfelső fokon és fellebbezés nélkül dönt mindenről” - nyilatkozta. 18 Hangsúlyozta a kinyilatkoztatás és az ész ellentétét, valamint az erkölcsnek a vallástól való függetlenségét. Voltaire /eredeti neve Jean-Marie Arouet/ (1694-1778) erősen támadta Bayle ateizmusát, ő ugyanis azt vallotta, hogy a népnek szüksége van a vallásra, a müveit filozófus azonban nem szorul az „intézményes” egyházra, bár Isten nélkül még a filozófia és a filozófus sem lehet meg. Voltaire deista volt, számára Isten a világról alkotott kép fontos eleme, aki úgy alkotta meg az embert, hogy rendelkezzék a gondolkodás képességével. Az ész tanítja meg az embert a helyes morális és politikai magatartásra. Az ész kultusza mellett legfontosabb elve a Lock-tói átvett empirizmus. Etienne Bonnot Condillac (1715-1780) szenzualizmus-elméletében azt fogalmazta meg, hogy minden, ami az értelmet alkotja az érzéki benyomásokból, az érzetekből származik, az érzetek kombinálása, valamennyi gondolkodási folyamat pedig nem egyéb, mint matematika. Julien Offroy de Lamettrie (1709-1751) fő müvének már a címe is sokatmondó: L ’hőmmé machine, vagyis az ember-gép, Descartes állatokról alkotott elméletének analógiájára alapozva. Lamettrie szerint az emberben sem lakozik semmiféle halhatatlan lélek, a gondolkodás egyszerűen az agy funkciója, az anyag bonyolult szervezettségének eredménye. Végletes materializmusát azzal is magyarázták, hogy Lamettrie eredeti foglalkozása orvos volt, aki ezzel a kijelentésével nem lealacsonyítani akarta az embert, csupán a természet - törvények által szabályozott - részének tekintette. A társadalom és a természet kölcsönhatását vizsgálta Charles-Louis Montesquieu (1689-1755). Társadalom-filozófiai müvei szerte a világon ismertek lettek, a De V’esprit des lois (A törvények szelleméről) című könyvét számos külföldön iskolázott magyar — a cenzúra szigorú ellenőrzése dacára - magával hozta tanulmányai befejeztével. A következő jelentős filozófiai áramlatot az un. enciklopédisták jelentették, akik érett alkotásaikkal a század második felében jelentek meg. A legismertebb munkájukról, az 1751-1772 között megjelent nagy enciklopédiáról (Encyclopedic ou dictionnaire raisonne des science, des arts et des métieres) elnevezett szellemi kör egyik tagjáról, Voltaire-ről már szóltunk. Denis Diderot (1713-1784) a deizmustól eljutott a következetes ateizmusig. Természetfelfogásában tudatosan a reneszánszhoz, nevezetesen Francis Baconhoz tért vissza, ami szinte egyedülállónak számít kortársai között. A filozófiai munkákon kívül szi- porkázóan elmés esszéket, kegyetlen szatírákat, remek aforizmákat is írt. Az ő filozófiai rendszere tulajdonképpen az „Enciklopédia”, amely leginkább Diderot gondolatvilágát tükrözi. A monumentális vállalkozás jelentőségét nem szükséges túlbecsülni, viszont az tény, hogy nem csupán Franciaországban, de egész Európában elterjesztette a szabadgondolko18 LENDVAI - NYÍRI: i.m. 130.p. 11