Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

I. Bevezetés. A felvilágosodás Európája

I. BEVEZETÉS. A FELVILÁGOSODÁS EURÓPÁJA

dást.19 Az enciklopédia matematikai fejezeteinek szerzője - egyébként 1757-ben kivált a szerkesztésből - Jean le Rond D’Alembert (1717-1783) filozófusként megkísérelte az emberi megismerés létrejöttének és fejlődéstörténetének leírását. Locke ismeretelméletét követve a szenzualizmus híve volt, de vitatta a velünk született eszmék descartes-i elméletét. A gondolkodást nem az anyag tulajdonságának tartotta, azt vallotta, hogy a lélek az anyagtól függetlenül létezik. Több francia filozófussal ellentétben úgy vélte, hogy az erkölcs nem függvénye a társadalmi környezetnek. Mint teremtő szubsztanciát ismerte el az Isten létezését. Az enciklopédista kör német származású tagja Paul-Henri d’Holbach (1723-1789) szalonja a felvilágosodás egyik központjának számított. 1770-ben adta ki Systeme de la Nature c. könyvét, amely hasonló felháborodást váltott ki állami és egyházi körökben, mint Lamettrie ember-gép elmélete. Konok következetességgel vonta le a természettudományok új felfedezéseiből azt a konklúziót, hogy a világegyetem semmi egyéb, mint anyag és mozgás. Azt az oksági elvet fejtette ki, amely szerint a világegyetem teljes egészében okok és okozatok hatalmas és hézag nélküli láncolata. Vannak azonban könyvének olyan részletei is, amelyekről nem sokat beszéltek, mégpedig azok, amelyekben a társadalmi rendszer botrányos igazságtalanságairól beszélt. Szinte költői fordulatokkal és lendülettel mutatta be az álszent társadalom képmutatását és az ínységben élők önvédelmének igazságosságát. Elsősorban könyvének ez a mozzanata - és nem annyira filozófiája - tette d’Holbachot a ke- let-közép-európai romantikus szentimentalizmus egyik előfutárává, a magyar felvilágosodás egyik kedvelt szerzőjévé. Diderot kijelentése d’Holbach munkásságát is jellemzi: "Az után a szerző után, aki megtanít minket az igazságra, rögtön az következik, aki tévedésein keresztül vezet el minket az igazsághoz. ” 20

Az ember sajátos helyét a természettudományos világképen belül mindenek előtt Claude-Adrien Helvétius (1715-1771), a híres orvos dinasztia leszármazottja - apja XIV. majd XV. Lajos udvari orvosa volt - igyekezett megalapozni. 1758-ban adta ki ateistának minősített müvét De Vesprit címmel, állítólag hangvételétől még barátai is visszarettentek. Vizsgálatot indítottak ellene, majd 1759 februárjában a királyi főügyész - ahogyan az „eret- nek”-nek bélyegzett könyvek sorsa lenni szokott — máglyára vettette a művet. Egyidejűleg az Enciklopédia többi szerzője ellen is vádat emeltek, mert úgy vélték, hogy Helvétius könyve egy szellemi áramlat része, amely természetesen veszélyes a monarchiára és az egyházra egyaránt. A perbeszédben Joly de Fleury bebizonyította, hogy az „Enciklopédia” egyáltalán nem pártatlan. Az idézett részekkel azt támasztotta alá, hogy bár több helyen leírják a hivatalosan elfogadott tudományos nézeteket is, de azok a részek hallatlanul unalmasak, viszont amint az „eretnek” tanok kinyilatkoztatásához érnek, azonnal felforrósodik az előadás módja és érdekfeszítővé válik a leírás. Voltaire bosszús megjegyzése ezzel kapcsolatosa annyi volt, hogy a hatalom képviselői bár korlátoltak, de nem idióták.21 Mit is állított tehát Helvétius? - tehetjük fel a kérdést csakúgy, mint a perbe belevont Diderot és Rousseau is hajdanán. Először is kimondta, hogy az embert természeti ösztönei, szükségletei ál19 Amikor Diderot hozzáfogott az enciklopédia összeállításához, még csak a Chambers-féle angol lexikon új francia fordítását tűzte ki célul. Amit azonban végül is az olvasó kezébe adtak, az lényegesen több volt, mint fordítás. A tudás összegzése mellett a tapasztalatok összegyűjtését is elvégezték a szerzők, a „science”-ek mellett ott vannak az „arts”-ok is, vagyis a tudományokat és az elméleteket a gyakorlattal, a mesterségek ismertetésével ötvözték. Az Enciklopédia annak ellenére, hogy abc-rendbe közli a címszavakat, hallatlan gondossággal és alapossággal mutatja be az egyes tudományágakat, utalva a köztük lévő kapcsolatokra is. Bár Diderot szellemisége sugárzik át az egész Enciklopédián, valamennyi szerző szabad kezet kapott, amely a rendkívüli sokszínűséget, sokoldalúságot eredményezte.

20 A felvilágosodás gondolkodói... i.m. 297-324.p.

21 u.o. 283-284.p.

12