Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

X. A kultúra közvetítői és művelői: az értelmiség a XVIII. század magyar társadalmában

X. A KULTÚRA KÖZVETÍTŐI ÉS MŰVELŐI: AZ ÉRTELMISÉG korábbi viharai viszonylag megkíméltek, vagyis a Felvidéken, az északnyugati peremvidék városaiban, valamint Erdélyben. Ezen vidékek lakosságának nemzetiségi - ebből követke­zően nyelvi -, valamint vallási összetétele tükröződött az értelmiség nemzetiségi (a magyar mellett az erdélyi szászok és a felvidéki németség és a szlávok jelenléte), valamint felekeze­ti összetételében is (feltűnően sok protestáns), aminek további „következménye” a kima­gasló színvonalat képviselő németországi, németalföldi és angol egyetemek látogatása lett. Az egyetemi évek, majd a megismétlődő ismeretgazdagító tanulmányutak idején ezért nem csupán a lehető legjobb tanintézetekben szerezhették meg oklevelüket, de személyesen megismerhették a külföldi tudós társaságok tevékenységét, bekapcsolódhattak annak életé­be, sokuk pedig tagságot nyert a társaságokban, nem volt ritka, ha egy-egy magyar kutató több külföldi tudományos társaság tagjának is mondhatta magát. Szép számmal voltak olya­nok is, akik egy-egy megnevezett kutatásuk, kiadott munkájuk elismeréseképpen váltak a külföldi társaságok, akadémiák tiszteletbeli tagjává. Az orvos- és természettudományok művelésére 1652-ben, Schweinfurtban létrehozott Academia Naturae Curiosorum-mk 1751 -ig 22 magyar orvos tagja volt.5 Közülük kilencen a társaság folyóiratában is írtak,6 de a rendes tagokon kívül más magyar orvosnak, természettudósnak is lehetősége nyílt kutatá­si eredményei és gondolatai közreadására. 1670-től 1754-ig 228 - főként orvosi - közle­ményjelent meg a társaság kiadványában magyar szerzőtől. Ugyancsak komoly publikálási lehetőségeket bizosított a boroszlói Sammlung von Natur- und Medizin-Geschichten (1718-1730), amelyben Buchcholtz György, Bácsmegyei István Pál, Fischer Dániel, Raymann János Adám írásai kerültek az olvasó elé, valamint a nürnbergi Commercium litterarium ad rei medicae et scientiae naturális incrementa (1731-745) c. időszaki kiad­ványnak, utóbbiban Neuhold János, Bácsmegyei István Pál, Köleséri Sámuel, Raymann Já­nos Adám, Buzinkay György, Madai Dávid Sámuel, Bél Mátyás neve fordul elő szerzőként, általában saját munkájukat mutatták be. Fischer Dániel hazai tudományszervezési tervéről is ez utóbbi heti folyóiratban számoltak be. Szoros kapcsolatban állottak a magyar kutatók (orvosok is) a porosz királyi akadémiával (Regia Borussica Societa Eruditorum), tagja volt Gensel János Adám, Loew Károly Frigyes, Bél Mátyás, Perliczi János Dániel, a Németor­szágba letelepedett Segner János András. Perliczi 1731-ben a faházépítéssel kapcsolatos technikai újításáról (!) írott dolgozatával a berlini akadémia tagjai közé is bekerült, Köleséri Sámuel a londoni Royal Society tagja lett, de folytathatjuk a sort a tübingeni, a danzingi, az olmützi és a göttingai tudós társaságokkal, hogy csak a magyarok által leginkább ismerteket említsük. Levelezésüket tekintve - amely kapcsolattartásuk, kapcsolatkeresésük és eszme­cseréjük eszköze volt -, szinte az a képzete támadhat az utókornak, hogy mindenki minden­kit ismert a gondolkodó világban, megosztották egymással tapasztalataikat, ötleteiket, taná­csot, információt kértek egymástól a legkülönbözőbb szakterületeken tevékenykedők. Nem kívánjuk túlzottan idillikusnak lefesteni a helyzetet, hiszen nem egyszer vitáktól izzottak a levelek, de a magyar tudomány fejlődéséért, a szellemi élet intézményeinek létrehozásáért kifejtett munkálkodás mindenképpen összetartó erőként érvényesült a hazai értelmiség kö­rében. A levelezési forma ezért később több társaságalapítási tervben úgy szerepel, mint a 5 BÜCHNER, Andreas Elias: Academiae Sacri Romani Imperii Leopoldino-Carolino Naturae Curiosorum história. Halae Magdeburgicae, 1755.296-306.p, - DUKA ZÓLYOMI Norbert: Die Leopoldinische Akademie und die ungamländische Medizin und Naturwissenschaft bis zum Ende des 18. Jahrhunderts. In: Acta Historica Leopoldina, no. 13. Leipzig, 1980. 50-101.p. - KAISER, Wolfram - VÖLKER. Arina: Ungarländische Leopoldina-Mitglieder der 19.Jahrhunderts und ihre Korrespondenz mit den Akademiepräsidenten. In: Orvostörté­neti Közlemények, 69-70,(1973), 57-74.p. 6 A folyóirat címe: Miscellanea Curiosa sive Ephemerides Medico-Physicae Germaniae Academiae Naturae Curiosorum 116

Next

/
Thumbnails
Contents