Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IX. Az első Ratio Educationis – hatása a természettudományos nevelésre és az orvosképzésre
IX. AZ ELSŐ RATIO EDUCATIONS olyan tudományok által kell fejleszteni, amelyek később javukra és hasznukra lesznek. Az egész rendelkezés szellemét befolyásolja ez a bizonyos „hasznosság” elve, a szövegben többször felbukkanó kifejezések -,, mindenkinek szükséges ”, „egyetemesen hasznos”, „némelyeknek hasznos” - is ezt a szándékot domborítják ki. A felsőfokú (filozófiai, majd az erre épülő jogi, teológiai és orvosi) tanulmányokról úgy vélekedik a Ratio, hogy ezek teszik az ifjakat később olyanokká, akik valamikor az uralkodónak és a hazának hasznára lesznek. Az 1769-ben orvosi karral bővített - Nagyszombatból éppen a Ratio megjelenésének évében Budára helyezett - egyetem jelentőségét, tudományos értékét elismerően említette meg a szabályozás (4.§. IV. valamint a 17.§.). Az orvosképzés tanulmányi rendjét - részleteiben - azonban az első Ratio még nem tárgyalta, csupán az egyetemi karok mindegyikére vonatkozó általános érvényű utasításokat tartalmazta. Tulajdonképpen meglehetősen kevés, ami a Ratio-ban közvetlenül az orvosképzésre, az orvosi karra vonatkozik. Lehetséges, hogy a mű befejezésében ígért - de tulajdonképpen nyomtatásban soha meg nem jelent - II. és III. kötet tartalmazta volna az arra vonatkozó utasításokat, irányelveket. A 9.§ szerint a közoktatás ügye a király elhatározásának van alávetve, a Helytartótanács tanulmányi bizottsága hetenként egyszer - ha szükséges többször is - megtartott ülésén vitatja meg mind a tanulmányi, mind a pénzügyeket. Az ülésen elhangzottakról jelentést kell készíteni a Helytartótanácsnak, amely a tanulmányi rendszer ellenőrzéséről, illetve a rendelkezések betartásáról köteles gondoskodni. A megüresedett tanszékek betöltésével kapcsolatban javaslatokat kell tenniük, a bizottság döntésére tartozik, hogy mely ügyeket terjeszti fel az uralkodó elé. A 14-24.§ foglalkozott az egyetemmel, annak központosított irányításával, az egyetemi tisztségviselők kinevezésére-választására vonatkozó határozatok ismertetésével. Vegyük sorra az egyetem vezetésével, a tanári karral foglalkozó rendelkezéseket. Az egyetem tanácsát ruházták fel azzal a hatáskörrel, ami korábban a consistorium feladata volt. A tanács /Regius Universitatis Senatus/ az elnökből és négy kari igazgatóból állt és hetente legalább egy alkalommal össze kellett ülniük. Ekkor hirdették ki a királyi rendeleteket és megvitatták azok végrehajtását. A határozatokat a Helytartótanácshoz kellett felterjeszteni. Az egyetemi tanács felügyelte a tanárok működését, a hallgatók fegyelmi ügyeit, a gazdasági természetű kérdéseket, mindezekről szintén jelentést voltak kötelesek készíteni. A cenzúrázásban is részt kellett vállalni, ugyanis a nyomtatást megelőző könyvbírálatot az egyetemi tanácsra bízta a rendelkezés. Az egyetemet akadémiai hatóságnak nyilvánította a rendelkezés, az Academicus Universitatis Magistratus tagjai voltak a rektor és titkára, a négy kar dékánja és a négy seniorja. A rector magnificus személyét minden évben a tanárok maguk közül választották, a dékánokat évenként a saját karuk választotta. A rektor titkárát - állandó jellegű megbízatásról lévén szó - a király nevezte ki, az ő hatáskörébe tartozott az egyetem közrendje feletti őrködés, a peres ügyek intézése. A karok elnökeit, vagyis a kari igazgatókat a király nevezte ki, akik egyúttal elnyerték a királyi tanácsosi címet (regius in re literaria consiliarius), ezzel felruházták őket mindazokkal az előjogokkal, amelyek a többi királyi tanácsost megillették az országban. A kari elnök teendői közé tartozott a kari ülések összehívása, a tankönyvek, dolgozatok (disszertációk) és az egyetem életével kapcsolatos egyéb nyomtatvány előzetes cenzúrázása, az üres tanszékek betöltésére vonatkozó javaslattétel, a tanítás menetének, gyakorlatilag az előadóknak ellenőrzése. Ez utóbbi kellemetlen következménye volt, hogy időnként teljesen váratlanul megjelent a kari igazgató az órákon is. A nyilvános vizsgákon elnökként kellett jelen lennie. A kari dékánokra tartozott a hallgatók fegyelmének figyelemmel kísérése, a rend ellen vétők példás büntetése. Az egyetemi tanárok kineve113
