Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IX. Az első Ratio Educationis – hatása a természettudományos nevelésre és az orvosképzésre
IX. AZ ELSŐ RATIO EDUCATIONS zését a király hagyta jóvá. A megüresedett tanári állások betöltésére a kari tanács három jelölt nevét terjesztette fel a királyhoz a Helytartótanács on keresztül, az illetők életrajzának, tudományos munkásságának és mindenféle érdemének méltatása mellett. Az egyetemi tanárok jelölésének módját, szempontjainak mérlegelését rendkívüli alapossággal írja elő a törvény a 202,§-ban. A 216.§ kimondja, hogy nem csak magyarországi illetékességüt lehet meghívni tanárnak, de híres külföldi tudósokat is, akik vállalják az ezzel járó kötelezettségeket. A 198.§ az orvoskari tanárok számát öt főben rendelte el. A hallgatók jogaival és kötelességeivel is foglalkozott a rendelkezés. A 64.§ szerint senkit nem érhet hátrány és megkülönböztetés a vallása miatt. A 116.§ értelmében az oktatás célja nem tudósok, hanem hasznos és tevékeny polgárok képzése. A tanítási szünet és a heti pihenőnap vonatkozásában is egységesen - az elemi iskolától az egyetemig - intézkedett a Ratio.5 Kitért az ifjak egészséges életmódjának biztosítására, amennyiben szükségesnek tartotta a mindennapos, rendszeres testmozgást, a kisebbeknek a nyári játszó (sport) helyek kijelölését, amely a pszichikum és a test felfrissülését eredményezi. (222-228.§.) Ezt a későbbi elemzők már a testedzés tantervbe való beillesztésének vélik.6 A tanterv új elemei között fontos lépésnek számított az új alapokon nyugvó reáliák (matematika, fizika), a természettudományok és a honismereti tárgyak oktatása. A természetrajz tanítása már az elemi szinten megindult és fokozatosan vezették be a tanulókat a „természet három országának” titkaiba, vagyis az emberek és a társadalom számára hasznos állatok, növények és ásványi anyagok megismerésébe. A Ratio még nem nyúlt erőszakos eszközökkel a nyelvi kérdéshez,7 az oktatásban szinte egyenrangúként szólt a latin és a német nyelv alkalmazásának és elsajátíttatásának fontosságáról (101 -102.§.), sőt külön fejezetet szentel (103.§.) a nemzeti nyelvek (anyanyelv) oktatásban elfoglalt szerepének. Bár II. József 1784-ben kibocsátott nyelvrendeletét nem lehetett elfogadtatni az oktatásban sem,8 a tanítás nyelvének meghatározása az orvosi karon is neuralgikus kérdés volt hosszú időn keresztül. A szakma anyanyelvűvé válását az orvosképzésben a század utolsó évtizedében vitték sikerre az előadásaikat magyarul megtartó és tankönyveiket magyar nyelven kiadó professzorok közreműködésével. 5 GYŐRY: i.m. 115-119.p. 6 RAVASZ János: Az 1777-i Ratio Educationis általános tantervi céljairól. In: Pedagógiai Szemle, 1977,27j 1, 996-1014.p. 7 KOSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp., Akadémiai K., 1996.421-424.p. 8 Magyarország története 1686-1790. 2.köt. ... 1064-1069.p.
