A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. Promóciós könyvek III. (Budapest, 2006)

Bevezető

nyokkal segítette az ottani egészségügyi intézményeiket. Hasonlóan cselekedett 1939 40 te­lén a Finnországot ért szovjet támadáskor a finn testvérek javára. Akciókat (pl. könyvadomá­nyok) szerveztek Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásakor is, elsősorban a Kolozsvárra visz- szaköltözött Ferenc József Tudományegyetem javára. A gyermekgyógyászati oktatás bázisát képező Stefánia Szegény Gyermekkórházat a ha­sonló nevű egyesület, saját pénzügyi nehézségei miatt 1942-ben az egyetemre testálta. A kb. 3 millió pengő értékű vagyon ellenében mindössze annyit kértek, hogy az egyetem egészében vegye át az alkalmazott személyzetet, biztosítson évi 15.000 pengő átalányt az épületek mo­dernizálására és a laboratóriumi felszerelés kiegészítésére, valamint a fenntartást ellátó alapít­ványban biztosítsa a „Stefánia” és a „Bókay” nevek megörökítését. A Horthy-korszakban ez volt a legjelentősebb tanszékfejlesztés a kar életében." A háborúba való belépéssel párhuzamosan került sor bizonyos katonai jellegű intézkedé­sekre az egyetemek vonatkozásában. Megszigorították a leventeoktatást, a zsidó származású hallgatókat külön egységekbe szervezték. Szaporodtak az egyetemi orvosokat érintő harctér­re, munkaszolgálatra, illetve légoltalmi szolgálatra szóló behívók, amelyek komoly személy­zethiányt és működési fennakadásokat idéztek elő a karon. Folytatódtak a zsidókkal szembe­ni diszkriminatív intézkedések. VKM-rendelet alapján 1944 áprilisától kezdve igazoló eljárá­sokat kellett lefolytatni az oktatók és alkalmazottak származására vonatkozóan. Ezek nyomán nyugdíjazták Frigyest József és Adóim Lajos professzorokat. Később Horthy személyes dön­tése alapján mentességet kaptak, és visszakerültek állásukba. A nyilas hatalomátvétel 1944. október 15-én az egyetemre, így az Orvoskarra nézve is újabb veszélyekkel járt. Az új kormányzat határozott utasítása ellenére az egyetem megtagad­ta a Németországba települést. Ezután a klinikák, laboratóriumok Budára menekítésére ké­szültek tervek, de részben a kar ismételt ellenállása, részben szállítási nehézségek ezt is jó­részt meghiúsították, így csak egyes részlegek kiköltöztetésére került sor. Ám még az ostrom­gyűrű bezárulása előtt katonai behívóval Németországba vitték a felsőbb éves mérnök-, or­vos-, gyógyszerész- és állatorvostan hallgatókat, vagyis mindazon szakok képviselőit, akiket a háború folytatása szempontjából fontosnak tekintettek. A budapesti Orvoskarról ily módon kb. 600 orvos- és gyógyszerészhallgatót telepítettek ki részben Haliéba, részben Ausztriába a tanszemélyzet egy részével együtt. Ok csak a háború után, nem kis nehézségek árán a kar, il­letve az egyetem közbenjárására tudtak hazatérni amerikai útlevéllel. A város megkezdődő ostroma súlyos nyomokat hagyott a fakultáson is. Mivel a kar épüle­teinek túlnyomó része a benyomuló oroszok egyik fő csapásirányán, vagyis az Üllői úton he­lyezkedett el, igen jelentősek voltak az épületekben és a felszerelésekben esett károk. Bom­batalálatot kapott a II. sz. Belklinika főépületben lévő része, a Baross utcai 1. sz. Női Klinika egyik szárnya szinte a földig rombolódott. Belövések érték a Bőrgyógyászati, a II. sz. Sebé­szeti és a Gyermekklinikát, de számos más épületben is súlyos károk keletkeztek. Egy, a há­ború után végzett felmérés szerint ennek mértéke meghaladta a 13 millió aranypengőt, 1938- as árfolyamon számolva. Az üvegkár szinte 100%-os volt. Ezzel együtt a klinikák az 50 na­pos ostrom idején is működtek, sokszor lehetetlen körülmények között. Még az Élettani Inté­zet és a Kórbonctan is berendezkedett a sebesültellátásra. A harci cselekmények pusztítását tetézte a vízrendszerek szétfagyása és a városszerte elharapódzó fosztogatás. A közbiztonság helyreállítása még jóval a front elvonulta után is váratott magára. A megszálló Vörös Hadse­reg katonai kórház céljára kisajátította a viszonylag épségben maradt I. sz. Sebészeti Klinika épületét, amit csak 1947 végén voltak hajlandók visszaadni. A háború után jelentősen kicserélődött az oktatószemélyzet a hatalomra kerülő új politikai erők ízlése szerint. Ennek fő eszközei az igazolási eljárás és a B-listázás voltak. Az arányok­ra jellemző. hogy a 27 orvoskari nyilvános rendes tanár közül 15 ellen indítottak eljárást, il­" Vö. Székely Áron: A magyar gyermekgyógyászati iskola kialakulása és működésének első 100 éve. In: Gyermekgyógyászat 1989, 40, 2, pp. 225-250. 9

Next

/
Thumbnails
Contents