A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. Promóciós könyvek III. (Budapest, 2006)

Bevezető

letve távolítottak el állásából különböző szankciókkal. így a már korábban Németországba menekült, szélsőjobboldali és antiszemita nézeteiről ismert, németbarát Orsós Ferencet (Törvényszéki Orvostani Intézet), akit 1943-as katyni működése miatt szovjet nyomásra a magyar népbíróság háborús bűnössé nyilvánított. Ehhez járult még a Szemészeti Klinika megürülése Imre József professzor 1945 januári halálával. Rajtuk kívül még 6 címzetes rendkívüli, 17 magántanár, valamint 111 orvos lett elmozdítva. Utóbbiak közül 44-en a kivitt hallgatók kíséretében még Németországban voltak. Némelyek ellen a kommunista vezetésű politikai rendőrség indított vizsgálatot. Ezzel az orvoskaron is sikerült a megfélemlítés és a fenyegetettség érzését kelteni.

A tisztogatási akció után egyrészt gondot okozott az üres állások betöltése, legalábbis megfelelő színvonalon, másrészt a szakma addigi, vagy későbbi vezető egyéniségei előtt nyíltak új lehetőségek. Ekkor került vezető pozícióba Rusznyák István, Baló József, Melly József, Babits Antal, a Kolozsvárról visszatérő Haynal Imre vagy a később dékánként, majd rektorként a sztálinista típusú átalakítást fémjelző gegesi Kiss Pál. Újonnan felállított tanszékekre érkezett Szent-Györgyi Albert (Biokémiai Intézet), akinek a meghívása már 1932-ben napirendre került és Petényi Géza (II. sz. Gyermekklinika). Utóbbi esetben az új professzort az általa vezetett Fehér Kereszt Gyermekkórházzal együtt integrálta az Orvoskar, mikor sor került az egyesület feloszlatására és vagyonának államosítására. Ugyanakkor a korábbi diszkriminációk ellensúlyozásaként minden addigit felülmúló számban került sor magántanárok avatására ezekben az években, ami egészen a magántanárság intézményének eltörléséig folytatódott.

Hatalmas feladatot jelentett a még évekig elhúzódó újjáépítés és az elemi feltételek megteremtése, beleértve az élelmezést. Jellemző adat, hogy a Gyermekklinikán 1945-ben még minden negyedik, de 1946-ban is még minden tizedik felvett beteg meghalt. A VKM és a népjóléti tárca anyagi ráfordításai mellett komoly segítséget nyújtott a kommunista párt által politikai okokból szervezett „Munkások a tudományért - tudósok a munkásokért” mozgalom. Ennek keretében a Weiss Manfréd, a MA VÁG és más józsefvárosi üzemek dolgozóinak társadalmi munkájával épült újjá pl. a II. sz. Belklinika és sok más egyetemi épület. Az Egyesült Izzó és a MOM műszerek javítását végezte el.

Jelentősen átalakult a hallgatóság társadalmi összetétele. Az új, demokratikus politikai viszonyokkal párhuzamosan lépett fel az igény, hogy az egyetemeket a korábbinál sokkal szélesebb körben tegyék elérhetővé a szegényebb sorsú társadalmi rétegek gyermekei számára is. Ennek élharcosa a Magyar Kommunista Párt volt, noha nem minden politikai hátsó szándék nélkül. Céljuk a párthoz és az új hatalomhoz hű értelmiségi réteg kialakítása volt. Hasonlóan az első világháborút követő helyzethez, 1945 után is ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a pálya, illetve szélesebb értelemben a felsőoktatás iránt. A budapesti orvoskarra az 1945/46. tanévre 1300 első éves hallgató iratkozott be, ami egyszerűen az oktatás ellehetetlenülésével volt egyenlő. Ezért már 1946/47-től korlátozni kellett a felvettek létszámát. Igazodva a koalíciós idők demokratikus szelleméhez igyekeztek elősegíteni a szegényebb sorsú, ún. népi származású jelentkezők bejutását. Az érettségi eredmények alapján, de a szociális helyzet figyelembevételével külön kari bizottság döntött a felvételekről. Ennek ellenére 1948-ig a „népi” származású hallgatók aránya nem haladta meg az 5%-ot. Az ő támogatásukra indult meg a „Népi Kollégiumokat Építő Mozgalom” 1946 júniusában. A budapesti orvostanhallgatókét Pápai Páriz Ferencről nevezték el. Jellemző módon ezt a valóban baloldali mozgalmat a diktatúrát kiépítő kommunista párt fojtotta el 1949-ben. Hasonló sorsra jutott a MEFESZ12 is egy évvel korábban. A kommunista hatalomátvétel után politikai okokból tovább kellett növelni a most már munkás-paraszt származásúnak nevezett hallgatók arányát. Ezt a célt szolgálta a szakérettségi rendszer. Az ilyen végzettségű hallgatók felvétele az 1949/50-es tanévtől indult meg, és az 1955/56. tanévvel zárult le. Mivel ők lényegesen gyengébb előképzettJ Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége.

10