A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. Promóciós könyvek III. (Budapest, 2006)

Bevezető

nyokkal segítette az ottani egészségügyi intézményeiket. Hasonlóan cselekedett 1939 40 telén a Finnországot ért szovjet támadáskor a finn testvérek javára. Akciókat (pl. könyvadományok) szerveztek Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásakor is, elsősorban a Kolozsvárra visz- szaköltözött Ferenc József Tudományegyetem javára.

A gyermekgyógyászati oktatás bázisát képező Stefánia Szegény Gyermekkórházat a hasonló nevű egyesület, saját pénzügyi nehézségei miatt 1942-ben az egyetemre testálta. A kb. 3 millió pengő értékű vagyon ellenében mindössze annyit kértek, hogy az egyetem egészében vegye át az alkalmazott személyzetet, biztosítson évi 15.000 pengő átalányt az épületek modernizálására és a laboratóriumi felszerelés kiegészítésére, valamint a fenntartást ellátó alapítványban biztosítsa a „Stefánia” és a „Bókay” nevek megörökítését. A Horthy-korszakban ez volt a legjelentősebb tanszékfejlesztés a kar életében."

A háborúba való belépéssel párhuzamosan került sor bizonyos katonai jellegű intézkedésekre az egyetemek vonatkozásában. Megszigorították a leventeoktatást, a zsidó származású hallgatókat külön egységekbe szervezték. Szaporodtak az egyetemi orvosokat érintő harctérre, munkaszolgálatra, illetve légoltalmi szolgálatra szóló behívók, amelyek komoly személyzethiányt és működési fennakadásokat idéztek elő a karon. Folytatódtak a zsidókkal szembeni diszkriminatív intézkedések. VKM-rendelet alapján 1944 áprilisától kezdve igazoló eljárásokat kellett lefolytatni az oktatók és alkalmazottak származására vonatkozóan. Ezek nyomán nyugdíjazták Frigyest József és Adóim Lajos professzorokat. Később Horthy személyes döntése alapján mentességet kaptak, és visszakerültek állásukba.

A nyilas hatalomátvétel 1944. október 15-én az egyetemre, így az Orvoskarra nézve is újabb veszélyekkel járt. Az új kormányzat határozott utasítása ellenére az egyetem megtagadta a Németországba települést. Ezután a klinikák, laboratóriumok Budára menekítésére készültek tervek, de részben a kar ismételt ellenállása, részben szállítási nehézségek ezt is jórészt meghiúsították, így csak egyes részlegek kiköltöztetésére került sor. Ám még az ostromgyűrű bezárulása előtt katonai behívóval Németországba vitték a felsőbb éves mérnök-, orvos-, gyógyszerész- és állatorvostan hallgatókat, vagyis mindazon szakok képviselőit, akiket a háború folytatása szempontjából fontosnak tekintettek. A budapesti Orvoskarról ily módon kb. 600 orvos- és gyógyszerészhallgatót telepítettek ki részben Haliéba, részben Ausztriába a tanszemélyzet egy részével együtt. Ok csak a háború után, nem kis nehézségek árán a kar, illetve az egyetem közbenjárására tudtak hazatérni amerikai útlevéllel.

A város megkezdődő ostroma súlyos nyomokat hagyott a fakultáson is. Mivel a kar épületeinek túlnyomó része a benyomuló oroszok egyik fő csapásirányán, vagyis az Üllői úton helyezkedett el, igen jelentősek voltak az épületekben és a felszerelésekben esett károk. Bombatalálatot kapott a II. sz. Belklinika főépületben lévő része, a Baross utcai 1. sz. Női Klinika egyik szárnya szinte a földig rombolódott. Belövések érték a Bőrgyógyászati, a II. sz. Sebészeti és a Gyermekklinikát, de számos más épületben is súlyos károk keletkeztek. Egy, a háború után végzett felmérés szerint ennek mértéke meghaladta a 13 millió aranypengőt, 1938- as árfolyamon számolva. Az üvegkár szinte 100%-os volt. Ezzel együtt a klinikák az 50 napos ostrom idején is működtek, sokszor lehetetlen körülmények között. Még az Élettani Intézet és a Kórbonctan is berendezkedett a sebesültellátásra. A harci cselekmények pusztítását tetézte a vízrendszerek szétfagyása és a városszerte elharapódzó fosztogatás. A közbiztonság helyreállítása még jóval a front elvonulta után is váratott magára. A megszálló Vörös Hadsereg katonai kórház céljára kisajátította a viszonylag épségben maradt I. sz. Sebészeti Klinika épületét, amit csak 1947 végén voltak hajlandók visszaadni.

A háború után jelentősen kicserélődött az oktatószemélyzet a hatalomra kerülő új politikai erők ízlése szerint. Ennek fő eszközei az igazolási eljárás és a B-listázás voltak. Az arányokra jellemző. hogy a 27 orvoskari nyilvános rendes tanár közül 15 ellen indítottak eljárást, il" Vö. Székely Áron: A magyar gyermekgyógyászati iskola kialakulása és működésének első 100 éve. In: Gyermekgyógyászat 1989, 40, 2, pp. 225-250.

9