Evangélikus kereskedelmi középiskola, Rozsnyó, 1942

evangélikus kereskedelmi középiskola igazgatóságának, hogy módot nyújtott arra, hogy Czékus István személyével foglalkozhatom születésének 125. évfordulója alkalmából.

Aki Czékus István egyéniségével alaposan foglalkozik, ab- • ban egyénisége az ellenállhatatlan tisztelet érzését kelti. Ilyen tisztelettel foglalkozom Czékus Istvánnal, aki püspöki állásában az evangélikus Sionnak hűséges őre és bajnoka volt, aki szilárd akarattal és erős kézzel vezette a reá bízott egyházak kormányát olyan szellemmel, amely országos tiszteletet szerzett nevének. De ki is nem tisztelte volna őszintén és igazán azt a férfit, akinek munkássága után mindenütt áldásnak forrása fakadt. Olyan püspök \olt, amilyet Pál apostol Titushoz írt levelében kívánt, ki úgy, mint Istennek sáfára, feddhetetlen, kedvelője a jónak, mértékletes, igaz és szent, szorgalmas, megtartója a beszédnek, amelyet tanításul hirdet. Ereje volt az evangélium, az erős hit, amellyel csodás eredményeket vívott ki. Mindenütt, ahol élt és működött: hatott, alkotott, gyarapított.

Apostoli buzgósága, erélye és .puritán jelleménél fogva legkitűnőbb főpapjaink közé tartozott, aki a főrendi-házba is bejutott volna, de korai halála miatt e méltóságát el nem foglalhatta.

Czékus István született Gömörpanyiton 1818. évi december hó 22. napján. Nemes, de szegény szülőktől. Atyja Czékus Márton, anyja Rusznyák Erzsébet volt. Iskolai pályáját a gömörpa- nyiti elemi iskolában kezdette meg, majd a rozsnyói gimnáziumba járt. Szülei nyomasztó anyagi gondokkal küzdöttek, és ezért nagyon kevesett tehettek érte úgy, hogy az egyház által segélyezett karénekesek közé kellett lépnie. A theológiát Pozsonyban végezte el, a papjelölti vizsgát kitűnő sikerrel tette le. Két évig Budapesten nevelősködött, s az itt összegyűjtött keresményével a tübingai egyetemre ment, ahol egy telies évig volt.

1847-ben Budapesten rövid ideig segédlelkész volt s ugyanezen év október 1-én a váci egyházgyülekezet hívta meg lelkészének. 1850. március 10-én a kecskeméti gyülekezet lelkésze lett. Itt vetette meg az 'alapját annak a templomtőkének, amelyből a 70-es években a kecskeméti templom felépült. A népiskolákban vallástant, a gimnáziumban pedig a német‘nyelvet is tanította. 1855-ben a sajógömöri egyház hívta meg lelkipásztorává, amely meghívást Czékus szívesen fogadott, mert ahhoz a helyhez közel élhetett, ahol bölcsőjét ringatták. 1858-ban dobsinai, majd egy év múlva rozsnyói lelkész lett.

Mindenütt, ahol megfordult hátrahagyta munkásságának nyomait. így Sajógömörön a templom és iskola építésére tőkét létesített, amelyből felépült az a templom, amelyet 1883. november hó 11. napján ő maga mint püspök szentelt fel. Ebből a tő- kébőLépült a sajógömöri elemi iskola is,

Lelkipásztori működésének tulajdonképeni tere azonban Rozsnyó volt.Itt mindenekelőtt egyházi és női gyámintézeti egyleteket alapított, amelyek hazánkban a legelsők közül valók. A rozsnyói templomnak belső javítását és díszítését ő eszközöltette.

6