Evangélikus kereskedelmi középiskola, Rozsnyó, 1942
r A főgimnáziumi épületnek, a mai kereskedelmi középiskolának, végleges kiépítése körül lelkesen fáradozott. 1881-ben ő létesítette az ú. n. fillér-egyletet. Bár, amint említettük, működésének tulajdonképeni tere Rozsnyó volt, de ő ilyen szűkebb körű tevékenységgel nem elégedett meg, mert nagy szelleme, lankadatlan szorgalma magasabbra és mindég magasabbra buzdította őt. Ily irányú működését a pesti esperességben kezdette meg, mint esperességi aljegyző, majd később a gömöri esperességben lett dékán, alesperes, főesperes, főjegyző, majd az evangélikus , országos gyámintézetnek egyik alapítója, később elnöke is. Az 1863. évben a tiszai kerület özvegy-árva nyugdíjintézet létesítését indítványozta, s miután ez működését megkezdette, annak pénztárnoka is volt. A gömöri esperesség 1860. évi május hó 15. napján választotta főesperesének, amely tisztet 1871. április hó 1-ig, püspökké választásáig, vitte, még pedig olyan lelkiismeretes buzgósággal és odaadó páratlan ügyszeretettel, hogy minden utódjának méltó példaképévé vált, és a gömöri esperesség a legnagyobb tisztelettel és áldólag emlékezik meg róla. Máday Károly halála után, mint helyettes püspök 1870. évi október hó 8-án írta ki a püspökjelölő szavazást. Az 1871. március 26-án a választói szavazatok felbontására tartott rendkívüli kerületi gyűlésen Miskolcon Czékus István nagy szavazat-többséggel püspökké választatott. Karsay Sándor püspök visszalépése után pedig 1874-ben egyhangúlag megválasztották az evangélikus egyetemes gyámintézet egyházi elnökévé. Ez utóbbi állásáról azonban 1885-ben lemondott, tekintettel nagy elfoglaltságára. Püspöki méltóságának elfoglalása után kétszeres buzgalommal és lelkesedéssel fogott hozzá reform-terveinek megvalósításához, amelyek már főesperesi hivataloskodása alkalmával meg- fogamzottak benne. 1873-ban a nyíregyházai tanítóképző intézetet Eperjesre tette át, s annak tőkéje szaporításával biztosította fennállását. Az eperjesi theológiát szintén biztos gazdasági alapra fektette. 1883. évi november hó 10-én, Luther születésének 400. évfordulója ünnepén, Rozsnyón az árvaházat nyitotta meg. 1886. év őszén megnyitotta Rozsnyón a kerületi felsőbb leánynevelő intézetet, amelynek fennállását az által, hogy annak részére a kerület állandó segélyét kieszközölte, szintén biztosította. Czékus István hivatásának pontos, szigorú teljesítésében, munkatársainak buzdításában és megítélésében mindenkor vas szorgalmat és vasakaratot tanúsított. Méltán nevezték is őt kortársai vasembernek. Azonban az ő vas-erejét is ellankasztotta a kegyetlen betegség, és 1890. évi február hó 6-án, aránylag fiatalon, 72 éves korában elhunyt. A magyar haza leghűbb fiát, az egyetemes egyház erős oszlopát, a tiszai egyházkerület apostoli buzgalmú és alkotásokban kimagasló kormányzóját, a rozsnyói
