Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1917

történetében, már mégis csak a múlté, ma folyik olyan háború, amilyent a történelem még 'el nem jegyzett, és folyik olyan borzalmas felkészültséggel és erővel, amilyet elgondolni még képzeletben sem tudtunk.

Úgy látszik, mintha az emberiség szellemi fejlődése, haladása nem a békés élet alkotásaiban, de a hadviselés tudományában csúcsosodnék ki, mintha az emberiség bizony ságot akarna tenni arról, hogy a létért való küzdelemnek még a művelődés, a szellemi tökéletesedés sem enyhítheti kikerülhetetlen következetezségeit, sőt egyes körülmények között, bizonyos határon túl még fokozza annak borzalmasságait.

Mert ha kissé mélyebben tekintünk kedves hallgatóim az emberiség történelmébe, szinte lehetetlen be nem látnunk azt, hogy egyes esetektől eltekintve, a háborúk mindig az emberiség egyes érdekcsoportjainak a nemzeteknek, a létért való közdelemben kifejtett erősebb, néha tulságba menő tevékenységei vo’tak.

Sajnos, hiú ábrándokban ringatództunk mi a XX-ik század gyermekei, amikor azt hittük, hogy napjainkban, a mikor annyit hallunk és olvasunk az emberiség, az egyes nemzetek társadalmi szervezkedéséről, amint mondani szoktuk, a szocializmusról, sőt a nemzetköziség az internacionalizmus is tért hódított, szükségtelen és lehetetlen egyes érdekcsoportoknak létért való küzdelmében az ilyen túlságos erőkifejtés, lehetetlen a háború.Keservesen tapasztaljuk, hogy igenis lehetséges, s annak természeti törvényei ép úgy érvényesülnek ma is. Ép úgy elbukik, tönkre megy a fizikailag vagy szellemileg gyöngébb, könyörtelenül, mint régen. Ép úgy áldozatul esik az egyes egyén a köz érdekeinek, hogy halálával esetleg biztosítsa a köz életének fenmaradását.

Hiszen jól tudjuk mindnyájan, hogy épen reánk magyarokra és a velünk egy érdekközösségbe tartozó nem8