Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1917

Michel Angelo lebilincselt rabszolgái állanak előttem. Bilincsbe verve görnyed az óriás, alkotni vágyó lelkét megalázták, tehetetlenségre kárhoztatva, kiben isteni szikra volt, „pokol lehet szive istenének, hogy nem bir teremteni." A kor képe ez, mely lenyűgözte az akaratot s erőt. Idő kellett, hogy e bilincs megrozsdálva széjj lpattanjon.

Nem állhatott ez elő hirtelen ! Mint a fizikai, úgy a szellemi világ sem ismer oknélküli hirtelen ugrást, ötletszerűen kipattanó Pallas Athénéket ! A történelemben nem vonhatunk határt, az egymás után lepergő évszázadok egymásba folyó láncszemek csupán, mindenik előkészítője az utána jövőnek.

Az ó- és középkor között még éles határt vonhatunk, hisz uj nemzetek lépnek a történelem színpadára. Ezeknek földrajzi elhelyezkedése a középkor hajnala. Kifelé ható forrongás ez, mely természetszerűleg feudaüsztikus keretet teremt, mely jellemzője s alapja a kor egész társadalmi, politikai s egyházi szervezkedésének. Csak mikor kialakultak már az országhatárok, mikor a békében fejlődésnek indul az ipar s kereskedelem, csak akkor kezd elhelyezkedni s értéke tudatára jutni a munka s kezdődik a középkor legnagyobb forradalma : a polgári elem harca a feuda* lismus ellen. S meit nála a pénz, hatalomban is komoly vetélytársa a mezőgazdaságnak s öntudatlanul készíti elő a társadalom gyökeres átalakítását.

Róma több Ízben látta már lábainál a világot. Először fegyverei előtt a császárok korában, másodszor mint a kultúra központja a pápaság körül. A reformáció előtt bon- takszik ki harmadik hóditó hadjárata, hisz a klas zikus világnézetnek, államtannak, művészetnek Itália lett a szülőanyja, napsugaras földjén fejlődik a renaissance Itt kezd kibontakozni az egyház ölelő karjaiból a világi hatalom is. Mátyás király megtiltja, hogy engedély nélkül bárki is Rómához forduljon, Anglia halálbüntetést szab ugyanerre.

4

J