Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1913

amelyek művét oly elvonttá, oly nehéz olvasmánnyá teszik. Eötvös nagy gondolkodó volt, szinte maga a megtestesült gondolat. Ez a jellemvonása adja magyarázatát egy gyűjteményes munkája, a Gondolatok, keletkezésének, amelyben összegyűjtve adta ki azokat az értékes gondolatokat, melyeket ifjú kora óta feljegyzett magának. Ezekben egyébként többi munkái is gazdagok.

Politikai célt szolgál egy másik regénye, „A falu jegyzője.“ Abban az időben jelent meg e mű, amikor a Pesti Hírlapban abba kellett hagynia az ellenzék nyomása alatt a vármegyei rendszer támadását. A harc szinterét csak áttette a szépirodalom mezejére, de a harcot nem adta fel, sőt ez a műve sokkal hatásosabb volt minden vezércikknél, minden politikai szónoklatnál; sokkal pusztitóbb rombolást vitt véghez az ódon falakon azzal a maró szatírájával, amellyel a vármegyei rendszer minden hibáját, minden visszaélését ostorozta s azzal a részvétet, rokon- szenvet keltő modorával, mellyel e visszaélések szegény áldozatának, az ártatlanul börtönbe juttatott Tengelyi jegyzőnek, a bűnbe kergetett szegény jobbágynak, Violának és családjának siralmas sorsát ecseteli.

Sohasem találja a szeretetet az önérdeknek, a kiváltságoknak, a születés és rang előítéleteinek világában, „amelyek az embereket egymástól születésük első órájától kezdve az utolsóig elválasztják.“ A vesztegetésen és terrorizmuson alapuló választási rendszer, a vérlázitó igazságtalanságokon nyugvó igazságszolgáltatás, a jobbágyok kizsákmányolása, a tudatlanság és szellemi vakság, a kiváltságok okozta gőg nemcsak Taksony megyében voltak feltalálhatók, hanem jellemezték mind az ötvenkét vármegyét. Kétségkívül sokban túlzott a költő s túlságos sötét képet festett a vármegyéről s annak tisztviselőiről, de e mögött mégis csak ott volt az erős igazság, amely végre előidézője lett a régi rendszer bukásának.

12