Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1911

szerrel megszerezhettek, a szülői ház legtöbbször megadni képtelen. Boldogok lehettek ezért, mert bizony régente nem igy volt. Csak a legkiváltságossabbak élvezhették a tudomány világosságának éltető fényét; ma pedig a tudomány közkincs, melynek buzgó kútfejeinél áldozhat szegény és gazdag, kicsiny és nagy egyaránt, aki magában kedvet és a tudományra hivatottságot érez. Ma nyitva áll mindenki előtt a pálya, ma már nem áll elgördithetetlen akadály azoknak az útjában, akiknek elve semper prorsum, semper sursum, mindig csak előre, mindig csak felfelé 1

Adjatok hálát a jó Istennek az idők eme változásaiért; legyetek hálásak az emberiség ama nagy szellemei iránt, akik a sötétség századaiban az égő fáklyát lelkesedve meg- gyujtották s ennek ragyogó fényét az egész világon elterjesztették ; legyetek hálásak a nagy protestáns ősök iránt, akik áldozatkészségükkel megépítették és fenntartották a tudomány hajlékait a tudás világának terjesztése végett.

Ennek az áldozatkészségnek, a tudomány lelkes sze- retetének köszöni létét ez a mi ősi gimnáziumunk is, mely csaknem négy évszázadon keresztül küzdve, vésszel, viharral dacolva áll még most is múltjára büszkén. Büszkesége a tanítványoknak ezrekre menő serege, amely az itt szerzett tudás fényét ragyogtatta az emberek szemei előtt s innen kikerülve helyét az élet forgatagában megállta emberül.

Legyetek büszkék erre az intézetre, amely most titeket keblére fogadott s ragaszkodjatok hozzá mindig, évek múltán is, amikor már régen kibocsátott titeket védőszárnyai alól. Ezzel tartoztok azért a sok jóért, melyben ez az iskola részesít titeket s azért a lelkiismeretes önfeláldozó munkáért, melyet tudományosan képzett és humánusan gondolkodó és érző tanáraitok végeznek lelki s testi jóvoltotokért. Tiszteljétek, szeressétek, becsüljétek tanáraitokat, akik szüléitek után legnagyobb jókevőitek, engedelmeskedjetek intéseiknek, mert csak a ti javatokra szolgál4