Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1910
lességeid elvégzéséről volt szó, ne mondja nekem senki, hogy a léleknek nincs önálló élete, nincs parancsoló hatali ia a test fölött . . . És ime, hogy elérted célodat, elhagysz bennünket ! . . , Úgy elhagysz bennünket, mint néhai régi jó professzoraink : kathedráról az ágyba, ágyból egyenesen a hideg sírba! . . . Sötét bánat üli meg lelkünket De a bánat fellegein át fény dereng felénk. A te szellemed fénye az, amely szö/étnekként bevi- Jágit arra az útra, amelyen haladnunk kell . . . Nem lesz elfeledve a sir, amely alatt nemes szived nyugszik, pem hervadnak el hálánk koszorújának virágai rajta, nem halványulnak el az emlékkő betűi! . . . Szivünkbe véstük szellemed! . . . Ezekkel a szavakkal és kijelentéssel mondunk Neked utolsó Isten hozzád ot, szeretett vezérünk . . . Hosszú 31 éves fárasztó tanári munka után pihenj csendesen, békében, szeretett pályatárs ! Isten Veled ! . . . Isten Veled ! Rozsnyói Pekár Imre alapítványa. A múlt iskolai év végén egy fenkölt gondolkozásu lélek, rozs- nyói Pekár Imre, intézetünknek egykori nagynevű növendéke 10,000 koronás alapítványt tett főgimnáziumunk szegénysorsu, jó igyekezetü tanulóinak’ segélyezésére. Iskolatanácsunk mindjárt az alapítvány átvételekor lerótta vele szemben a hála adóját, jegyzőkönyvében hálás köszönetének kifejezésével nevét megörökítette, értesítőnk azonban már nem terjeszkedhetett ki bővebben a nagy horderejű alapítvány méltatására, mert abban az időben már csaknem teljesen készen volt. Igaz ugyan, hogy maga a tény nem szorul d'csérelre ; oy emlék ez, mely intézetünk évkönyveiben aere perennius hirdetni fogja a késő nemzedéknek e név dicsőségét a magyar protestáns áldozat- készségnek, a szülőföld szeretetének s a tanitványi hálának ragyogó mintaképe gyanánt. De az anyagi áldozatnál, a szeretet és hála megnyilvánulásánál egyéb fontos jelentősége is van ennek a szép alapítványnak. Úgy tekintem ezt, mint a nevelés hatalmának nem szóvirágos szónoklatokban, hanem tettekben megnyilatkozó panegirikusát. Pekár Imre gyermekeinek páratlan nevelést adott és meggyőződhetett saját maga arról az igazságról, hogy az az anyagi áldozat, melyet a tehetséges, törekvő gyermekek neveléséért hozunk, nem kárbaveszett tőke, 10
