Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1910

szinüleg fokozott rála beteges állapota. Sokszor gyötörte őt súlyos gyomorbaja ; ilyenkor aztán keveset és kedvetlenül beszélt, vagy epés volt; de ha semmi sem bántotta, tudott kedélyes lenni és kedves, szelíd humorával, ártatlan tréfáival derűs kedvre hangolta a tanári szobát, melynek a tízperces óraközökben állandó vendége volt.

Nagy megnyugvására szolgálhatott mindenkinek, hogy ily kezekre bízták a gimnázium sorsát, mert ősi intézetünk az ő biztos vezetése mellett szépen haladt a fejlődés utján. Érthető volt tehát az a nagy megdöbbenés, mikor egyszerre váratlanul kihullott a kormány a kezéből s mi nem tudtuk, hogy a tapasztalt vezető nélkül mihez fogjunk. Olyanok voltunk, mint a pásztor nélküli nyáj, mint az árvák, kiknek elveszett gondviselő atyjuk.

Egyszerű, tisztes magyar családnak volt a gyermeke. A zalamegyei Hosszuvölgyön (Langviz) született 1855 okt. 19-én. Nagykanizsán, majd Kecskeméten végezte középiskoláit, ez utóbbi helyen tette le az érettségi vizsgálatot 1876 ban, azután Nyitrán két évig theologiát tanult, majd 1878-ban a budapesti egyetem filozófiai fakultására iratkozott be. Tanulmányainak befejezése után 1881 május 6-án a magyar nyelvből és filozófiából tanári oklevelet szerzett s mint piarista tanár 1887 karácsonyáig Debrecenben, Vácott, Kecskeméten, Nagykárolyban és Mármarosszigeten működött

Ez a sok ide-oda vándorlás nem volt Ínyére, hihetetlenül kis fizetéséből alig tudott még oly szegényesen is megélni. Helyzetével sehogysem tudott megbarátkozni s ez végre megérlelte benne azt az elhatározást, hogy elhagyja a rendet és nyugodtabb állás után néz. Mikor Rozsnyón Porubszky Pál távozása folytán egy tanári állás megüresedett, benyújtotta pályázatát s 1887 október 22-én megválasztották, eleintén csak helyettes tanárnak. Állását 1888 január 5-én foglalta el. Másfél éves helyettes tanári

6