Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1909

„Megfesti érzésből! de ha azt mondanád neki — s itt a Nehrer házra mutatott, — hogy rajzolja le ezt a házat, képtelen lenne rá.“

„Löshinger dijat nyert — „Szt. László párbaja a kun rablóval“ c. képével.“ — „Magyarország legelső komponistája!“ volt rá a felelet.

Bizonyára a nem is olyan régen múlt jó idők juthattak eszébe, a mikor a művész útja rögösebb, meredekebb volt, de sok tekintetben hálásabb, jutalmazóbb mint ma. Kevesebben voltunk, de jobban ismertük és becsültük egymást, mint ezek a maiak és a közönség türelmét se tettük annyira a végletekig próbára, mint ezek az ultramodernek, — szokta volt mondogatni. Teljesen távol állt a modern mozgalmaktól, érezte ősztönszerüleg, hogy ezek a kérészéletű festési divatok rendesen több zajjal záródnak le, mint eredményekkel. Az ő egyszerű, őszinte természetimádása s a belőle fakadó, minden ecset- vonásán visszatükröződő, egészséges naturalizmus, mely nála felfogást, stílust, művészi meggyőződést: szóval mindent jelentett, erősen szkeptikussá tette az akkor teljes virágzásban lévő „szecesszionista“ művészettel szemben. Hock reformtervei, Segantini, Manet vagy Kiinger művészete teljesen hidegen hagyták, a benne lévő jókora adag „manda- rínizrru.s“ nem igen engedte, ilyen könnyű felbuzdulásokra. Ez is csak a talentum jele.

Ő festette tovább azokat a gyönyörű, borongós őszi tájakat, az égen gomolygó felhőkkel, a hegyek mélyen elkomorult indigó kékjével, az előtérben bozóttal sással vagy mohos sziklatörmelékkel, kövekkel, — és ezen a területen utolérhetetlen, tökéletes tudott lenni. Évről-évre sikerült rajzkiállitásokat rendezett s nem egy pár tanítvány került ki a keze alól olyan készültséggel az aquarellfestésben, a kikről tán a közel jövőben mint jeles művészekről fog megemlékezni a hir. E sorok Írója, ebben a tekintetben mint öccsének tanárával szemben teljesen elfogult Schablik Károllyal szemben s igy a magasztalás egyhangúsága, kissé visszariasztja attól, hogy részletesebben emlékezzék meg arról a hü művészbarátról, akire csak hálával tud emlékezni: mert elvégre is, tudtuk, ismertük őt jól, milyen jeles rajztanár volt, erről részletesebben megemlékezni tulmenne e szerény nekrológ keretein.

Inkább említsük meg rajzszertára körül kifejtett tevékenységét, ahol a mostoha viszonyok dacára is, tűrhető felszerelést tudott működési idje alatt összegyülteni, a mi annyival is inkább figyelemre méltó, mert 10 évvel ezelőtt még a rajztanárnak igényeit erősen redukálnia kellett a terem tekintetében épugy, mint a felszerelést

II