Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1907

hosszabb ideig tartózkodván, a weissenfeldi szeminárium előadásait látogatta.

Mikép pozsonyi theologus korában is kijutott neki a politikából, a midőn a hires 44—45-iki országgyűlés utolsó akkordjait végig élvezte, itt is az idők árja magával ragadta. A berlini ifjúság már elfoglalta volt a királyi várat és Potsdamot. A jénai deákok is, Scheffer is, az elfoglalt épületek megvédésénél őrt állottak.

A második szemeszter végén 1848 augusztus 25-én hazaérkezett s beállott a rozsnyói nemzetőrségbe nemzetőrnek. Mint ilyen az ágyukezelésben kioktattatván, a gömöri- ekkel résztvett a budaméri csatában dec. 11-én, a hol, mint ismeretes, a Bebek ágyuk legutolsóknak hallgattak el parancsszóra, hogy Kassára visszavonuljanak. A fiatal tüzér elkísérte ágyúit Kassáról Miskolcra, onnan Putnokra s igy tért Rozsnyóra. A következő tavasszal újra ott látjuk a második kassai csatában.

De 1849 után bujdosnia kellett s a vidéken húzódott meg Mariássy Bélánál, a hol ennek rokonának, Sturmann Györgynek nevelője volt. Ide kapott meghívást a bártfai egyházközség iskolájához a grammatika tanítójának, de el nem fogadta. Visszajött Rozsnyóra supplensnek.

1850-ben a kassai tankerület az „Organisations—Entwurf, “ keresztülvitelét sürgette iskolánknál. Ez pedig a gimnáziumnak további kibővítését vonta maga után, minek folytán Scheffer Gusztávot meg Hajcsi Sándort az 1851/52-iki tanévre 100 pforintnyi tiszteletdijjal ideiglenesen alkalmazták. Így lett az iskola hét osztályúvá. Az 1852 április 25-én Eperjesen tartott kerületi gyűlés Rozsnyót jelölte ki nyolc osztályú gimnáziumnak, ami újabb tanári növekedést vont maga után, de a gimnázium ebbeli minőségének elismerését csak 1857-ben érte el a kormánynál.

Az igy már 1852-ben nyolc osztályúvá fejlesztett főgimnázium iskolatanácsa még ugyanebben az évben rendes

6