Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1905
5 Újabban, úgy látszik, sikerült a fizikusoknak az elemeknek atomjait is szétbontani s ezzel a kémiai kutatásoknak teljesen uj irányt szabni. A fizikusok viszik előre az elemek szétbonthatóságának és egymásba való alakulásának következményeiben kiszámíthatatlan horderejű problémáját. Azok a különböző sugárnemek, melyeket körülbelül tiz év óta tanulmányoznak, állandóan foglalkoztatják a természetvizsgálókat. A szakfolyóiratok minduntalan új meg új meglepő eredményekről hoznak közleményeket. A radioaktiv anyagok vizsgálata alkalmat nyújt arra, hogy a természettudományok alapelveitől eltérőleg uj alapra fektessük azokat. Az a föltevés, hogy a radioaktivitás végoka az atomok felbomlásában keresendő és igy kémiai elemeknek egymásba való alakulása lehetséges, mindinkább hódit és valóban kielégítő leírását szolgáltatja az eddigi kísérleti tényeknek. Ezáltal a „radioaktivitás“ — az atomokon belül végbemenő jelenségek tana — kivonja magát a fizika és a kémia köréből. A fizika olyan jelenségek leírását adja, melyekben a testek kémiai természete nem változik, azaz, a melyekben az atomcsoportok (molekulák) változatlanok ; a kémia a molekulákon belüli bomlásokat, atomcsoportok szétesését és alakulását tanulmányozza és alapelv gyanánt vallja, hogy az atomok többé nem bontható elemi részei a testeknek. A legújabb jelenségcsoport, a radioaktivitás végre még mélyebben hatol bele a molekulák és atomok világába : magokat az atomokat is részekből állóknak tekinti s azoknak szétbomlását és egymásba való alakulását hirdeti és tanulmányozza. Elénk emlékezetünkben van még az az óriási feltűnés és érdeklődés, melyet Röntgen hírneves felfedezése méltán keltett a müveit közönségben. Lénárd — hazánkfia — légüres csövön keresztül vezetett elektromos áramláskor azt tapasztalja, hogy a
