Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1905

4

is, a melyekig elérni nem fogunk, bármennyire haladjon is a fizika a jövőben.

A fizika e modern meghatározása szerint nincs természeti jelenség, mely ne tartoznék bizonyos mértékben a fizika körébe.

Teljes békességben váltak el az egyes tudományok a fizikától ; először az asztronómia, majd a kémia és a biológia ; mindegyikük kapott egy-egy eszközt a további boldoguláshoz; az asztronómia a messzelátót, a kémia a mérleget és a biológia a nagyitót s azóta e tudományok területei egymástól élesen elválasztottaknak látszottak.

Ma már azt látjuk, hogy a válaszfalakat ott állították fel, a hol a természetben igazán nem lehetnek válaszfalak. A csillagászat elég gyorsan merítette ki anyagát és azzá alakult, a mit most „asztrometria“-nak neveznek; e közben a fizika uj feladatokat, uj műszereket, uj vizsgálati módszereket bocsátott rendelkezésére. Így keletkezett az asztrofizika és most már alig lehet megmondani, hol végződik benne a fizika és hol kezdődik benne az asztronómia.

Még hamarább állt be ilyen folyamat a kémiában. Eltekintve attól, hogy igen sok kiváló fizikusunk egyúttal a kémiának is nagy mestere, bátran mondhatjuk, hogy a kémia haladását első sorban a fizika viszi előre. A galvánelemek feltalálása a kémiának hatalmas eszközt adott az analízisre; az elektrolízist és Faraday tői vényeit. A spektrál- analizis uj elemek felfedezésére vezetett; ugyanezt tette az ívfény s legutóbb a radioaktivitás jelensége. Az elektromosságnak, mely a fizikában eleinte elszigetelt jelenségnek látszott, a chemiai affinitás okozta folyamatokban rendkívül fontos szerepe van. Faraday meg volt győződve, hogy az elektromos áram azonos energia a kémiai rokonsággal, csak más formában. Berzelius szerint minden kémiai egyesüléskor az ellentétes elektromosságok kiegyenlítődése áll be.