Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1901

8

az erkölcsi momentumok is. Mily nagy láz fogta el Európát a nagy franczia forradalomban! Egyenlőség, Szabadság, Testvériség! ez volt a jelszó ! Mily biztosan várták a politikai szabadság korlátainak ledőlésétől a közboldogságot és mily nagy lett a kiábrán- dúlás! A korlátok ledőltek, de a boldogságnak nyoma sem mutatkozott, sőt új korlátok emelkedtek. így, a mit biztos vívmánynak tekintett az emberiség, kezéből kisiklott, a mitől boldogulást remélt, közömbösnek tűnt fel s a mit a szabadság zászlaja alatt könnyen elérhetőnek gondolt, mindmesszebbre távozott előle. Mert mégha meg is jött egy-egy szerencsés államnak a teljes politikai szabadsága, törvény előtt — ha nem is a társadalomban — egyenlők vagyunk, de beváltotta-e a forradalom a harmadikat, a testvériséget ? A társadalmi különválás fogalma többé-kevésbbé minden államban ki van fejlődve, kasztokban él az emberiség, a melyek mindegyike meredek sánczok mögé húzódva védi a maga előnyét. A kedves „Én“ mindig előtérbe tódúl s a felebarátunk iránti részvétel háttérbe szorúl. Hol itt a humanizmusz, a testvériség, az altruizmusz ?!

íme az „Én,“ a ki az „Én“-ért a más ellen mindenre képes, a báránybőrbe bújt farkas, a szebb formát öltött béte humaine! Az örök ember! Az egyenlőség álmát már Solon álmodta, szebben, mint a franczia nép doktrinariusai és époly kevéssé tudta megvalósítani. Mert az ember testi és szellemi természete a történeti élet folyásában nem változott. Temperamentum, jellembeli tulajdonságok, tehát a szubsztanczia nem változott, legalább ember- emlékezet óta nem. Kétségtelenül megváltoznak az együttélés formái; más nyelven beszélünk, más isteneket imádunk, politikai és társadalmi életünk formái is mások, tudományos és művészeti dolgokban is más pontokon állunk. A fővonások azonban ugyanazok, csak az emberi természetnek majd ez, majd az a vonása élesedik ki a történeti élet folyamán.

És ha már a teljes egyenlőség jogban, társadalomban álom, úgy minden kommunisztikus mozgalom végső konzekvencziáiban ok- vetetlenül anarchizmuszra vezet, mert egy álom kedvéért koczkára teszi, mindazt, amit évezredek tapasztalata, évszázadok nemes munkája jónak, üdvösnek talált; teszi pedig ezt a nélkül, hogy tudná, hogy czélja elérése után, mit helyezzen helyébe, és ha igen, jobb lesz-e a múltnál? Caesar gyilkosai a Capitoliumon! Ezek a fölforgató elemek meggondolatlan mozgalmaikkal, a történet tanúsága szerint, mindig a tyrannist zúdítják a saját nyakukba, egy Mariust, Cinnát,